- Szia!- mondtam mosolyogva.
- Sziiiiaaaa!!!!! Úgy hiányoztál!- visította és agyonszorongatott.
- Nem is voltam távol...- mondtam.
- De suliban is alig találkozunk, most pedig a szomszédaid lettünk!- mondta én meg ledöbbentem.
- Tényleg?- kérdeztem és Alexy nézett rám.- Úgy örülök neki!!!!!- mondtam nevetve.
- Mi is! Menjünk együtt suliba!
- Hogy a francba ne!- mondtam és elindultunk.
Alexy és Armin együtt olyan viccesek! Végigcsacsogtuk az utat és a suli elé értünk.
- Egy pillanat! Telefonálnom kell!- mondtam és arrébb mentem.
Tárcsáztam a számot és szerencsére felvette.
- Szia!- mondtam örömmel teli hangon.
- Dina?! Honnan tudod a számom?- kérdezi döbbenten.
- Nem adom ki a forrásaimat...- mondtam titokzatosan.
- Örülök hogy hallom a hangod! Mi a helyzet nálad?
- Már majdnem végeztem. És te?
- Éppen az utolsón vagyok rajta. Nemsoká találkozunk! Üdvözlöm Noco-t!
- Kösz, átadom neki!
- Erre számítottam! Viszlát később, vipera!- mondta és letette. Végre tudtam Sammal (szemmel) beszélni.
Ennél jobb napom nem is lehetne! Visszamentem Alexyhez és Arminhoz.
- Kit hívtál?- kérdezték kórusban.
- A kíváncsiság rossz tulajdonság!- mondtam nevetve.
Bementünk a suliba, onnan ki az udvarra. Odamentünk a lányokhoz.
- Szia, Dina! Minek örülsz ennyire?- kérdezte Rosa.
- Nagyon jól indult a napom! Végre tudtam az egyik régi ismerősömmel beszélni!
- Fiú?- kérdezi Iris mosolyogva.
- Bizony! De ő volt a legjobb barátom otthon, nem a pasim!- mondtam.
- Biztos vagy ebben, csajszi?- kérdezi Kim is.
- Halálbiztos! De látom, hogy ti is örültök. Miért?
- Viola bepasizott!- mondták nevetve.
- Komolyan? Ki az?- kérdeztem az elpirult Violát.
- Jade, a kertész klubos.- mondta a mappája mögé bújva.
- Örülök nektek!- mondtam és megöleltem.- Mondj el mindent!
- Az úgy volt, hogy a kertész klubban éppen rajzoltam. Jade szokás szerint virágokat ültetett, én azokat rajzoltam le. Egyszer csak feláll és megnézi a rajzaimat. "Nagyon szépek, de nem annyira, mint te!", ezt mondta. Én csak egy köszönömöt elhabogtam valahogy és egy virágot beletett a hajamba. Olyan romantikus volt az egész, mintha nem is a valóságban lettem volna. A hajamban hagyta a kezét és az arcomat kezdte simogatni, miközben a szemembe nézett. Aztán az arca közeledett az enyémhez és megcsókolt! Aztán megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, én meg igent válaszoltam.- fejezte be a történetet, amit alig tudott elmondani. Úgy elpirult, mint a paradicsom, de mosolygott.
- Milyen piszok mázlista vagy! Én ennyi romantikát se kapok Leigh-től! De szeretem és jó ez így!- mondta Rosa.
- Neked legalább van pasid!- mondtuk mi, többiek.
- Dina! Van már pasijelölted?- kérdezte Iris.
- Miért kérded?- kérdezem és elpirulok.
- Szóval van, mi? Ki az?- kérdezi Kim.
- Hááááááát, ez most nem alkalmas...
- Akkor pizsibuli nálam?- kérdezi Rosa.
- Igen!!!!!- visították a többiek.
- És te?- kérdezi Viola.
- Jó, én is...
- Ezt vártuk!- vágták rá.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd órára mentünk. Ott is a pizsibuliról volt szó. Kicsengettek és éppen Kentinnel beszélgettem.
- Akkor holnap suli után?
- Igen, nekem jó!- mondtam. Holnap edzeni megyünk.
Odamentem a szekrényemhez és kiakartam venni a könyvemet. Kinyitottam és kipottyant belőle egy papírfecni. "Gyere a tetőre, beszélnünk kell!" ez volt ráírva. Nem tudtam felismerni az írást, de hallgattam az utasításra. Végigmentem a folyosón a nehéz vasajtó felé. Senki nem volt körülöttem, így ki tudtam nyitni. Kulcs nélkül kicsit nehéz, de megoldottam. Kiléptem a tetőre, ahol gyönyörű látkép fogadott. Az ámulatból a vasajtó kattanása zökkentett ki. Megfordultam és Nataniel állt előttem.
- Szia! Te hívtál ide?- kérdeztem és a kezébe nyomtam a papírfecnit.
- Igen. Beszélnem kell veled!- mondta és felnézett. Megint az a vörös szem!
- Mit szeretnél?- kérdezem.
- Csak, hogy hallgass meg!
- Oké!
- Vámpír vagyok. És nekünk bizonyos időközönként vért kell innunk, hogy életben maradjunk és azt szeretném tőled kérni, hogy...- nem fejezte be.
- Hogy szállítsak nektek embervért?- kérdeztem.
- Pontosan!
- Áll az alku!- kezet ráztam vele.
- Köszönöm!- mondta és lejöttünk a tetőről.
Ebből még bajom lesz! Kimentem az udvarra és valaki hátulról átölelt és befogta a szemem.
- Na ki vagyok?
- Nem tudom.- nevettem el a végét.
- Biztos?- közben valamerre mentünk.
- Tuti! Ki vagy?- erre megcsókolt. Amikor abbahagyta, elmosolyodtam.
- Most kitalálod?
- Castiel?- kérdeztem és elvette a szemem elől a kezét.
Egy kis mellékutcában voltunk, ahol a madár sem jár.
- Hmmm... kettesben? Mit tervezel?- kérdeztem.
- Hát...- nézett rajtam végig perverzen- esetleg...
- Arról ne is álmodj!- mondtam mosolyogva.
- Biztos vagy benne?- lassan magához húzott és átkarolt.
- Nem tudom...- simítottam végig a nyakát, majd a kezem lecsúszott a mellkasára, onnan egészen a kockás hasáig. Benyúltam a pólója alá és végigsimítottam a hasát és a has alatti V vonalat. Sóhajtottam egyet majd elengedtem. Nem engedhetek teret a vágyaimnak, mert abból csak bajom származik. Pedig annyira hívogató az egész teste... DE NEM!!!!! MIKET GONDOLOK ÉN ITT?!!!!! NEM SZABAD!!!
- Mi volt ez?- a gondolatmenetemnek Castiel hangja vetett véget.
- Semmi!- vágtam rá.
- De most komolyan.- kényszerített, hogy belenézzek a gyönyörű szürke szemébe. Teljesen elvesztem benne.
- Nem tehetem.- csak ennyit mondtam.
- Mit nem tehetsz?
- Semmit.
- Semmit nem tehetsz?
- Így van.- mondtam kábultan. Nekiszorultam a falnak és ő rám dőlt. Még mindig a szemembe nézett. Én valami belső késztetést éreztem. A közelében akartam maradni. Ilyen a szerelem? Nem tudom. De én ennek az érzésnek most a rabja voltam. A józan eszem valahol a lelkem legmélyén volt. Nekinyomott a falnak és csókolni kezdett. Azt kívántam,bárcsak sose érne véget. A keze a derekamon pihent, én a lábam a dereka köré fontam. Még ha egy másfél percig így csókol, itt helyben megteszem vele. De ő elengedett, mindketten kipirultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése