25. fejezet: A csúf igazság (Castiel szemszöge)

Ezt nem hittem volna. Dina ilyesmit csinál? Ezt nem hiszem el. Már hazamehettem és a szomszédom megint sivalkodik. Sétálok az utcán és a szomszéd házból egyszer csak kijön ő! Ő lenne a minta, a tökéletesség, de nem nekem. Én csak a munkamániát és a gyermekei iránti szánalmat látom az arcán nap mint nap. Ja, egyébként Nataniel apjáról van szó! Szóval kijött és éppen a feleségével vitatkozott. Már megint. Csak üvöltöztek egymással, végül Amber is kijött. Ő is rázendített és teljes volt a hangzavar. Persze Nataniel ilyenkor nem intézkedik, amikor a családja üvöltözik egymással, akkor viszont tud tenni valamit, amikor nekem intőt kell adni. Végül én vetettem véget neki.
- Kuss legyen!- üvöltöttem és egyből elhallgattak.
- Mit mondtál, te huligán?- kérdezi papus.
- Nem hallotta?! Kuss! Pofa be! Duguljon el!
- Hogy merészelsz így beszélni velem, amikor nekem...- kezdte volna sorolni, de én közbevágtam.
- Tudom, tudom! Van 6 diplomája, 3 kocsija, szép háza, családja, cége, és van szája amit be kéne csukni!- vágtam rá.
- Tiszteletlen csirkefogó!- mondta.
- Ennél jobbat nem tud?!- mondtam és sarkon fordultam. Utálom ezt a csávót!
Bementem a házba és Démon nekem ugrott. Örültem, hogy láthatom, de ez már túlzás. Leszedtem és adtam neki enni. Éppen azon gondolkodtam, hogy meglágyult a szívem, amikor a telefon csörögni kezdett. Dina neve volt a kijelzőn és csak csörgött. Már 30 kerek perce. Végül felvettem.
- Mondjad!- mondtam idegesen.
- Gyere a parkba!- mondta és letette.
Ezért kellett 30 ki-beb*szott percen keresztül csörgetnie?! Nem érdekel, elintézzük és jó napot! Kijöttem a házból és Mr. Tökéletes még mindig kint állt és és engem szidott.
- Jó estét, és fogja be a száját!- mondtam.
- De nekem...
- Nem kezdjük elölről! Nekem dolgom van!
- Milyen dolgod?
- Köze nincs hozzá!
Kiértem az utcából. Utálom, hogy Nataniel a szomszédom! Egyszer kettéhasítom a szőke fürtös buksiját! Kiértem a parkba és valami karon ragadott. Baromi erősen és gyorsan húzott, be az erdőbe. Megálltunk és egy furcsa ruhás lány állt előttem.

De ezt a fűzöld szemet sosem felejtem el, hogy kié...
- Dina?
- Nem, a mikulás!
- Örülnék is, ha ilyen mikulás lenne!- néztem rajta végig.
- Azt meghiszem!
- Mi ez a ruha?
- Ez az egyenruhám.
- Most már tartozol egy magyarázattal, hogy ki is vagy te.- keresztbe fontam magam előtt a kezemet és úgy néztem rá.
- Hol is kezdjem... Először is ott, hogy én öltem meg az áthúzottakat a listán. Másodjára pedig tényleg ne nyúlj a cuccaimhoz, mert bajod esik!- mondta.
- A lényeg...- kezdtem helyette a mondatot.
- A lényeg az, hogy assassin vagyok.- nehezen mondta ki.
- És az mi?
- Bérgyilkos. Ezért kapok pénzt. Ez a munkám.- leesett... MI VAN?!!!!!!
- És hogy lettél az?
- Holnap gyere el hozzám és megtudod.- mondta mosolyogva.- Legalábbis ha mersz!
Eltűnt. Most már mindent értek. Ballagtam haza és ezen gondolkodtam. Akkor azért viselkedett úgy, ahogy. Azért volt távolságtartó. Nem akart minket belevonni a munkájába. Végre hazaértem és ledőltem aludni. Alig bírtam aludni és egy álom gyötört, amiben Dina végzett velem. Felébredtem és próbáltam visszaaludni. Valaki volt a szobámban. Egy alak guggolt a székemen és engem nézett. Csak beképzelem! Csak beképzelem! Megmozdult. K*RVÁRA NEM KÉPZELEM BE!!!!! Mielőtt bármit tehettem volna, ott termett az ágyam mellett. Felkapcsoltam a lámpát és egy nőt látok meg. Pontosabban Dinát.
- Nem bírsz aludni?- kérdezi nevetve.
- Te mióta vagy itt?!
- Mióta elaludtál. És nyugi, nem öllek meg!
- Most elmennél a szobámból?
- Oké! De előbb még adnék valamit!- közelebb hajolt és megcsókolt. Ez az én szokásom, ne lopjad!!!!!
- Ez miért volt?
- Jól esett! Na, szia!- mondta.- Ja és még valami! Zárd be legközelebb az ajtót!- nem az ajtón át távozott, hanem az ablakon keresztül.
Odamentem az ablakhoz és éppen leugrott a fáról, mint egy macska. Még vissza mosolygott és elszaladt. Visszafeküdtem az ágyba és mondjuk úgy, hogy Dinával álmodtam. Mondjuk úgy...