15. fejezet: Baráti szívesség? (Castiel szemszöge)

Már egy jó ideje, hogy Dina ide jár. Mégis egyikünk se tud róla semmit. Engem ez kezd zavarni, de úgy vagyok vele, hogy majd elmondja, ha akarja. Éppen mentem haza, amikor Lysander elém rohant.
- Mi az?- kérdeztem flegmán.
- Gyere!- azzal megragadott, és húzott magával.
A kórház elé mentünk, egy mentő épp akkor ért be. Meglepetésemre Kentin pattant ki belőle, utána a mentők valakit leemeltek a kocsiról.
- Dina?
- Igen, ő az.- mondta Lysander.
- Hogy történt ez?
- Félájultan egy árokban hevert, a mellkasa fel volt vágva.
Mibe keveredett? Odamentünk a mentőshöz, ő is ezt mondta.
- Mikor tér magához?- kérdezte Lysander.
- Maximum 1 óra.
- Köszönjük.
Leültünk a váróba és megvártuk, amíg összevarrták a sebét. Betolták a kórterembe és bementünk hozzá. Éppen aludt. Még sosem láttam ilyen közelről. Olyan ártatlan és olyan deszka. Tudom hogy nem tartozik ide, de na! Mégis meg volt a szépsége. Leültünk mellé. Pár pillanat múlva nyöszörgött.
- Viktor...- nyögte.
- Mit motyogsz?- kérdi kedvesen Lysander.
- Ügyfél...- motyogta.- kiskorú...
- Ezek mit jelentenek?- kérdi tőlem.
- Nem tudom.
- Noco...- nyögte- jelentés... drog... gyilkos... én...
- Szegény összevissza beszél.- mondta Lysander. Nem hiszem...
Lassan kinyitotta a szemeit.

- Mi történt?- kérdi Dina.
- Ezt mi is kérdezhetnénk.- mondtam.
- Nyugi, Castiel. Dina, felvágták a mellkasodat.
Dina hirtelen éberebb lett és a nyakát fogdosta.
- Nem, ez nem lehet! Nem nem és nem! Hol van, merre ment? Utána kell mennem!- mondta hisztérikusan.
- Nem megy innen sehova! Itt marad míg be nem forr a sebe.- jött be a doktor.
- És az mennyi idő?
- Nem volt mély a seb, így már holnap haza mehet!- Dina ökölbe szorította a kezét.
- Már megint nem vett komolyan! Ezt benézi, várni fogom!- motyogta.
- És otthonra kell valaki, aki lecseréli a kötéseit!- mondta az orvos.
- Megoldom!- mondta kedvesen Dina.
Az orvos kiment és helyette Kentin tépte fel az ajtót. Dina elmosolyodott.
- Nyugi, még a kezedben marad!- mondta nevetve, ami átváltott köhögésbe.
Dina elmesélte Kentinnek, hogy mit mondott a doki.
- És ki fogja cserélni a kötéseidet?- kérdezte Lysander.
- Én nem tudok, a nagyihoz megyek!- mondta Kentin.
- Nem baj!- mondta Dina.
- Nekem meg fellépésre kell kísérnem a húgom.
- Sok sikert neki!- mosolygott.- Castiel, akkor segítesz?
- Ja, miért ne?
- Akkor holnap suli után átjössz?- kérdezte.
- Majd suli helyett megyek.
- Nekem édes mindegy. Akkor jössz, amikor neked tetszik!- mondta olyan stílusban, mint én.
- Megbeszéltük.- mentem ki a szobából.
A többiek még ott maradtak beszélgetni. Valahogy mintha szúrós tekintetek lettek volna a hátam mögött. biztos csak képzelődöm. Akkor holnap Dinához is mennem kell. Most már tartozik egy baráti szívességgel.