22. fejezet: Korrepetálás (Dina szemszöge)

Amikor Arminnal kinevettük magunkat, órára mentünk. Castiel idegesnek tűnt, látszott rajta, hogy nincs meg valamije.
- Te voltál, igaz?- kérdezte Rosa.
- Mi voltam?- kérdeztem vissza mosolyogva.
- Te loptad el Castiel cigijét!
- Én voltam az agy...- vallottam be.
- És ki volt a kéz?
- Hmmm... titok!
- Én meg kiderítem a titkot!
Így beszélgettünk órán. Óra után elkértem Armintól a dobozt. Gondoltam visszaadom neki, nem vagyok rohadék! Kint füstölgött magában a padon, odamentem hozzá.
- Hiányzik valami?
- Nem.
- Pedig ezt találtam.- nyújtottam felé a dobozt.
Ő ránézett és kikapta a kezemből. Felviharzott a tetőre.
Nekem itt bevégeztetett a munkám, húztam haza. Még ma Nataniel is jön! Amint ez átfutott az agyamon elkezdtem takarítani. Mikor végeztem megszólalt a csengő. Kinyitottam és a mindig komoly osztálytársam rám mosolygott.
- Szia!- köszöntem rá.
- Hello!- visszaköszönt.
Beinvitáltam és felmentünk a szobámba. Gyakoroltuk a matekot. Igaz, hogy értek a tőrökhöz, a harc mechanikájához, de a matekhoz úgy mint egy zsák krumpli. Szegény Nataniel, láttam az arcán a szenvedést, ahogy próbálja elmagyarázni az egyenleteket. Én csak nézek, mint hal a szatyorban. Próbált eredményre jutni.
- Oké, próbáljuk máshogy!
- Rendben!
- Mit szeretsz?
- A tőröket!- vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Oké. Akkor így mondom: Van x mennyiségű tőröd. Annak veszed a háromszorosát és még hozzá adsz kettő tőrt nyolc tőröd lesz. Mennyi volt eredetileg?
- Ez egyszerű! Két tőröm volt.
- És ezt hogy hoztad ki?
- A nyolcból kivontam a kettőt, majd elosztottam hárommal.
- Helyes! Most egy zárójeleset...
Így sikerült megértenem amit magyarázott. Mondjuk azt nehezen akartam elfogadni, hogy van fél és háromnegyed tőr is, de végül sikerült. Gyorsan eltelt az idő és Nataniel indulni készült.
- Figyelj, köszönöm a segítségedet!
- Szívesen, máskor is!
Kikísértem az ajtón és megöleltem. Szegény tisztára elpirult és dadogott összevissza. A végén sikerült elköszönnünk egymástól és elment. Már rég eltűnt az utcáról, de én néztem utána. Elméláztam a kapuban és nem vettem észre, hogy valaki szólongat.
- Dina!!!!
- Castiel, mit csinálsz itt?!
- Miért, nem örülsz nekem?- kérdezte viccesen.
- Dehogynem! Mi történt?
- A házamat rovartalanítják, mert túl sok a hangya, csótány...- ezt hitetlenkedve mondja.
- A lényeget!
- Nálad lakhatok pár napig?
- Miért is ne?- ez meg van húzatva. Még szerencse, hogy van vendégszobám.
- Király! Jól elleszünk ketten!- mondja perverzen.
- Álmodozz csak királylány!- mondtam és betessékeltem.
Ebből mi lesz! Ráadásul jön a hétvége, nekem meg Noco-val is találkoznom kéne...