14. fejezet: Árnyak közt (Dina szemszöge)

Amikor magamhoz tértem, minden megváltozott. A szoba nem abban a kellemes vörös színben ragyogott, mint eddig, hanem olyan rideg volt. Az egyik bútorhoz voltam kötve. Az ágyam feldúlva, a cuccaim a padlón. Dobogást hallottam a lépcső felől. Pár pillanat múlva kinyílik az ajtó. Egy fiú lép be és odajön hozzám.
- Hol van?
- Hm.öhm.mmh- be van kötve a szám, te IQ bajnok!
- Mi?- elharaptam a kendőt.
- Ha be van kötözve az ember szája, nem tud beszélni!!!!!- vágtam oda.
- Ringyó, hova tetted a medált?
- Hogy neveztél, fatökű?! Még arra sem vagy képes, hogy a valódi arcodat mutasd! Ezt a nyálgép stílust hagyd el, nem áll jól!
- Nagy szavak egy kislánytól!
- Oldozz el, és meglátod mennyire vagyok kicsi!- mondtam.
- Ki akarsz jönni a hóra?!
- Veled egy trópusi nyaralás, apukám!
- Oké, oké!- elvágta a köteleimet.
Kimentünk a hideg udvarra. Felkészültünk mindketten. Neki a medál, nekem a becsületem kell. Elkezdtünk harcolni, ez egy vérprofi! Egyszer megfogta a nyakamat és magához húzott.

A haja zöld melíros volt. Elég érdekes figura, de piszok erős! Éreztem, hogy végem van. Átengedtem magam és nem ellenkeztem. Meglepetésemre elengedett és hátat fordított. Dörzsöltem a nyakam.
- Miért?- kérdeztem.
- Rosszul aludnék, ha megölnék egy gyereket.- azzal elsétált. Fura...
"Másnap"
Ki lehetett az? Olyan megigéző volt a tekintete. Így gondolkodtam, ahogy mentem a suliba. Ma volt a szereplőválogatás. Be kell kerülnöm, Rosáért! Kikérdeztek minket, hogy milyen színdarabot szeretnénk.
- Amiben meg kell ölni valakit.- olvasta a tanár a beadott lapok egyikén. Nem az enyém volt, de sejtem kié lehet.
- Ki támogatja a Bérgyilkos bosszúja című színdarabot?- majdnem kiestem a padból és a fiúk is mellettem voltak. És ez lett, most már izgatott vagyok. Eljött a válogatás ideje. Én Livia szerepére pályázom, a bérgyilkosok vezetőjének. Elkezdődött és Amber ugyanazt pályázta meg. Mindenkinek részt kellett venni az osztályban a színdarab összeállításában. Én kerültem a színpadra és kaptunk egy ideiglenes jelmezt.

Nagyon jól áll! Máris imádom! Eljátszottam és tapsot kaptam a végén. Jövő héten kifüggesztik az eredményt. A cuccomat elhagytam valahol és közben besötétedett. Bementem az osztályterembe és megtaláltam. Kimentem a folyosóra és dobogást hallottam. Kezdtem bepánikolni. Egy árny jött felém és ezt mondta:
- Te nem lehetsz itt!
- Áááááááááááááááááááááááá- feleltem és elfutottam a sulinak arra a pontjára amit nem ismerek.
Jött utánam és leütöttem.
- Mit csinálsz?- kérdezi nyöszörögve.
- Lysander?
- Mit hittél?
- Gyere segítek!- felrántottam.- Mit keresel itt?
- A zenekarral próbálunk.
- Zenekar?
- Igen, odalent próbálunk, mivel annak a teremnek nagyon jó az akusztikája.
- Akusztika?
- Gyere!- kéz a kézben mentünk le.
Az állam leesett amikor a fehér hajú csajt láttam akivel nagyon beszélgetett. Vajon járnak?
- Dina, ő itt Cassandra (Kasszandra).
- Örülök.
- Én is. Lys nagyon sokat mesélt rólad. Nem is tudod, mennyit tud otthon beszélni!
- Együtt éltek?
- Hát hogy máshogy?- kérdi Cassandra.
- Csak nem teszem ki, hiszen a családunk tagja!- mondta Lysander.
- Jó kapocs lehet köztetek.
- Igen.- mondta és megölelte. Tikkelni kezdett a szemem.
- Nagyon jó a kapcsolatunk, ahhoz képest, hogy a húgom.- mondta Lysander. HÚG, MOST KOMOLYAN?!!!!!???!!!!! Kiakadtam, filmszakadás, minden.
- Miért nézel így?- kérdezte Lysander.
- Semmi, semmi.- mondtam és indultam volna.- Én nem is zavarlak titeket, sziasztok!
- Várj!- fogta meg a kezemet Cassandra.- Beszélhetnénk?
- Persze!- elmentünk egy kicsit távolabb a többiektől.
- Figyelj, össze kell jönnöd Lyssel.- kezdte. Vágtam egy ledöbbent fejet.
- Miért kéne?
- Te vagy az első, akit szimpinek tartok, és már láttad, hogy van tehetségem az énekléshez. Ráadásul túlélted!
- Te voltál a patak mellett?
- Igen!
Most, hogy így vissza gondolok... Ahogy itt áll előttem, tényleg olyan...

És tényleg olyan, mint Lysander. Elbeszélgettünk egy kicsit, utána már Castiel kért szót.
- Cassy, elkezdhetjük?
- Persze, nyugi! Az idegesség árt a szépségnek!- mondta viccelődve.
Tetszik nekem ez a lány! Ők próbáltak, én hazamentem. Magamban végigvettem a nap eseményeit. Mibe keveredtem!