17. fejezet: Veszekedés (Lysander szemszöge)

Castiel folyton Dináról kérdez. Tudja, hogy én tudok valamit amit ő nem és ez csípi a csőrét. De mostanában olyan furcsa. Gyakran elbambul, illetve sokszor nézelődik, mintha valakit keresne.
- Haver, mi van?- kérdeztem tőle, de csak dühösen hátra fordult.
- Mi lenne?! Felmegyek a tetőre.- mondta és ott hagyott.
Éppen felment a tetőre, amikor az ajtóhoz léptem. Nem volt vele senki. Most beszélhetek nektek (igen te kedves olvasó) magamról egy kicsit. Én nem vagyok egyszerű ember. Én úgymond egy fejvadász vagyok, de nem evilági bűnözőket fogok el. A húgom is ilyen, ő a hangjával van megáldva. Én csak bűvigéket tudok, de az is sült el rosszul. Egyszer egy lányt próbáltam így tőrbe csalni, de valami mást mondtam és azóta ő kerget engem. A lényeg az, hogy Dina nagy bajban van, mert az ő neve is bekerült a bingó könyvünkbe. Szóval sokat ér élve vagy akár holtan is. A medál ami nála van, nem is tudja mekkora erő van benne.Ha akarja összedől a világ is. Már néhány társam a nyomában van. Szerintem még ő is tartogat nekünk pár meglepetést. Ezért nem szabad, hogy Castiel megtudja, hogy mik vagyunk. Egyszer el kell neki is mondanunk és az nem lesz könnyű menet. Én is a másik alakomban így nézek ki:

Nos, ez van... A húgom rohan felém.
- Baj van!
- Mennünk kell?
- Egy foglyot behoztak, aki beszélt nekik Dináról.
Ja, a húgom pedig így néz ki:

- Beszélnem kell vele!- mondtam.
- Ne! Neked itt kell maradnod! Majd én.
- Hugi, bízom benned!
- Ne félts!- mondta majd elment.
Castiel lejött a lépcsőről és nézett rám.
- Kivel beszéltél?- kérdezte.
- A húgommal. Miért?
- Ja, csak csaj hangot hallottam.
Még jó hogy nem hallotta a beszélgetést. Kimentünk az udvarra és megláttam Dinát, éppen rajzolt. Még sosem láttam egy rajzát se, ezért közelebb mentem. Egy női alakot ábrázolt egy különös ruhában.

Ilyet még sose láttam, ami furcsa. Castiel is jött velem és ő is látta a rajzot.
- Mit rajzolsz?- kérdezte Dinától.
Ő felkapta a fejét, becsukta a rajzos füzetét és mérges arcot vágott.
- Mit akartok?- kérdezte.
Amíg Castiellel vitatkozott, megvizsgáltam a nyakában lévő medált. Ez lenne olyan értékes? Bármelyik bolhapiacon be lehet ilyet szerezni. Annyira elmélyedtem a medálban, hogy Dina homlokon pöckölt. Ekkor éreztem a medál erejét, ami elsöprő volt.
- Mit vizsgálsz olyan erősen?- kérdi kedvesen.
- Öhm... Mi?- nem hallottam.
- Ne nézd a medálom, jó?
- Persze!
- Tudsz kedves is lenni?- kérdezi gúnyosan Castiel.
- Veled nem, vöröske!- mondta nevetve Dina.
- Kit nevezel vöröskének?!
- Téged pávagyerek!
- Te meg nem is vagy nő! Úgy viselkedsz, mint egy férfi!
- Van női oldalam is! Megmutassam?- már üvöltöztek.
- Légy szíves.- mondta Castiel lassan.
- Holnap meglátod.- ment el dühösen.
Már én is kíváncsi lettem, mit hoz a holnap!