2014. április 17., csütörtök

18. fejezet: Szia, cica... (Dina szemszöge)

Majd megmutatom én neki! Tudok nőies is lenni, csak az elmúlt években a fiús énem kellett. Vége lett a sulinak és hívtam Rosát.
- Divatriadó!- mondja, miután mindent elmondtam neki.
- Mit csináljak?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Menjünk vásárolni!- mondja csillogó szemmel.
- Oké.- egyeztem bele gyanútlanul.
Elmentünk a plázába. Mutogatott nekem ezt-azt, de egyik sem tetszett. Egyszer csak elbújtam az egyik állvány mögé.
- Mi az?- kérdi Rosa.
- A fiúk... Erre jönnek!
- Gyere gyorsan!- mondta és betaszigált az egyik próbafülkébe. Csak Castiel nehogy meglásson, mert itt halok meg!
- Sziasztok fiúk!- hallottam Rosa hangját.
- Egyedül jöttél vásárolni?- Lysander is itt van?
- Nem, Dinával jöttem.- nehogy lebuktass, te szerencsétlen!
- És merre van?- hallom Castiel hangjában a gúnyt.
- Átment a sportboltba.- isten vagy, Rosa!
- Akkor megkeressük!- vágta rá Castiel.
Vártam egy kicsit, majd Rosa bedugta a fejét. A sport bolt a pláza túlvégében van, nem kerülnek elő egyhamar. Kijöttem a próbafülkéből. Később beültünk egy fagyira Rosával. Ő már tele volt zacskókkal, amíg nálam semmi sem volt. Ez így nem lesz jó! Valaki megfogta a vállam. Megragadtam és majdnem kicsavartam az ujjait.
- Mit csinálsz, ember?!- hallom Castiel hangját.
- Ne ijesztgess!- mondtam nevetve.
- Megtanultam.- ült le mellém.
- Mi az?
- Hogyhogy mi?
- Ez a közelség. Régen az arcom látványát se bírtad!
- Az régen volt!- mondta Castiel egyenesen a szemembe. Rosa mosolyogva nézett minket, Lysander pedig a kajával volt elfoglalva.
- Mit szeretnél?- kérdezem mosolyogva.
- Fogadást kötni!
- Mifélét?- kíváncsivá tett.
- Ha holnap olyan nőies leszel, hogy engem is elbűvölsz, akkor te nyersz!- ez érdekesen hangzik.
- És mi a tét?
- Ha én nyerek, a csicskám leszel egy hétig!
- Ha pedig én, akkor én rád uszítom Ambert és neked tűrnöd kell egy hétig!- megrángott.
- Rendben!- mondta és belecsaptunk egymás tenyerébe.
- Rosa, menjünk!- mondtam.
- Éppen javasolni akartam.
- Sziasztok, srácok! Holnap találkozunk!- mondtam jókedvűen.
Találnom kell valamit!
- Nyugi!- mondta Rosa.- Dögös lányt faragunk belőled!
- Köszi! Te vagy a reménységem.
- Az egész nagyon egyszerű! Olyan lány legyél, aki megmozgatja a fiúk fantáziáját. Ne legyél kurvás, de zárkózott se! És az aranyszabály: légy kedves, de ne játszd meg!
- Értem. De gyakorolnom kell!
- Ne aggódj! Hívtam segítséget!- az ajtó felé biccentett és a lányok voltak ott.
Mindenkinek a nyakába ugrottam. Nevetgéltünk és elmeséltem a fogadást Castiellel.
- Segítünk!- vágták rá a lányok, és Alexy.
Egy csomó ruhát néztünk és végül meglett! Olyan jól áll! Otthon még szétnéztünk egy kicsit, meglett az egész szerelés. A második lépés a natúr smink volt. Rosa folyton mondogatott valamit az önbizalomról, de az könnyen átmehet önimádásba. Minden készen áll a holnapi naphoz!
"Másnap"
Ma kiszökdécseltem az ágyamból és felvettem a nőies hacukámat. Hmmm... Majd megszokom! Felvettem a fejhallgatómat és elindultam. Már majdnem elkéstem a fránya smink miatt! Sosem tettem fel még, ez az első és utolsó alkalom! Meg kell nyernem a fogadást! Azért egy előtte utána kép még belefér.
Azért látszik a különbség! Elérkeztem a suliba, a megmérettetés helyszínére.
- Remekül nézel ki!- mondta Iris.
- Remélem ez így jó lesz.
- Szerintem igen. Mosolyogj és légy kedves!- mondta Iris és eltűnt a szemem elől.
Be kell mennem a DÖK- terembe, meg kell kérnem Natanielt, hogy korrepetáljon. Bukásra állok matekból és mindjárt itt a félév. Egyenesen odamentem és elővettem a legragyogóbb mosolyomat. Bekopogtam, nem válaszol senki. Benyitok és mit látok? Ezt.
Bealudt? Bár ha jobban megnézem, egészen aranyos arca van. Simogatni kezdem a haját, mire elmosolyodik. Olyan békés arca van, amikor nem dolgozik. Lassan kinyitja a szemeit és rám mered. Én még mindig mosolygok.
- Te ki vagy?- kérdezi.
- Meg sem ismersz?
- Meg kéne?
- Én még mindig Dina vagyok.
- Dina? Nagyon megváltoztál!
- Köszönöm! Kérhetek valamit?
- Persze, mit?
- Segítesz matekból? Sajnos bukásra állok belőle.
- Igen, segítek.
- Köszi!- a nyakába ugrottam. Majd kiszorítottam a szuszt belőle. Mikor észbe kaptam, hogy mit csinálok, piros lettem, mint a paprika. Elengedtem és elhebegtem egy "köszi"-t. Megbeszéltük, hogy este nálam gyakorlunk. Kimentem a teremből és kiszusszantam a folyosón. Még mindig elpirulok, ha rágondolok. Olyan meleg volt a karjai közt, olyan biztonságos. Siettem órára. Vége lett, de olyan jót beszélgettünk Rosával. Kimentünk az udvarra és folytattuk az órai tanácskozást.
- Hé, cicus!- hallom a hátam mögül.
- Ne fordulj hátra, Dina! Ez Dake, szinte mindenkivel kikezdett a suliban, állítólag meg is erőszakolta a lányokat!- mondta Rosa és beugrott. Ő a harmadik célpontom. Több lányt megerőszakolt, a vízbe fojtotta őket(?). Azt mondják, olyan állatias sárma van, hogy senki nem tud neki ellenállni. Nem fordultam hátra, Rosa kedvéért. Pedig megtéptem volna, az tuti. Tovább beszélgettünk, amikor valaki megfogta a derekam. Én pedig földhöz vágtam.
- Castiel?!- kérdeztem és fölé hajoltam.
- Dina, te vagy az?
- Igen, de tudod, hogy nem szeretem, ha figyelmeztetés nélkül hozzám nyúlnak.- néztem rá.
Rosa meglökött így Castiel mellkasára csapódtam. Elpirosodtam, mint az állat és felálltam. Castielt is felrántottam.
- Jól nézel ki!- szaladt oda Lysander is.- Nem igaz, Castiel?- ő csak nézett rám nagy szemekkel.
- Hahóóó, Castiel!- lengettem a kezem az arca előtt.
A hülye magához ölel. Én kapálózom, mint a nem tudom mi, ő meg csak szorít. Végül lenyugszom és én is visszaölelek. Elengedtük egymást és csak néztük egymást mosolyogva.
- Te nyertél!- mondta végül Castiel.
- Nyugi, nem hajtom be. Nem akarlak megkínozni.- mondtam kedvesen.
- Örök hála!
- Hé, Lysander!- mondtam, mert menni készült.
- Hmmm?
- Gyere ide!- mondtam és idejött. Adtam két puszit az arcára.
- Ezt miért kaptam?- kérdezi zavarban. Szegény elpirosodott.
- Ha Castiel ölelést kap, te minimum puszit érdemelsz!- mondtam nevetve.
Felnevettünk és még beszélgettünk. Egyszer, amikor Castiel elhallgatott a beszéddel, nekem rontott. Hirtelen volt, elkapta a lábam és felkapott a hátára.
- Mit csinálsz?- kérdeztem szinte suttogva.
Ő elfutott, persze velem együtt a tornaterembe. Átment az egész tornatermen és lerakott.
- Castiel, mi ütött beléd?
- Rajtad kívül? Semmi.
- Miért hoztál ide?
- Hogy ketten beszélgessünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése