- Sejthettem volna...- mondja.
- Nyugi, nekem sem ment egyből.- leereszkedtem a fáról.
- Ezt jó tudni. És ebből van elmélet.
- Persze! A lopakodás alapjai, koncentráció...- kezdtem sorolni.
- Oké, és ezeket hol tanulom meg?- kérdezte és a háta mögé mutattam. Megfordult.
- Óóóó, nem!- mondta.
- Óóóó, de!- mondtam nevetve.
Ugyanis az iskolára mutattam. A gimiben fogunk kísérletezni. Bementünk a suliba. A fiúk utánam fordultak én meg rájuk kacsintottam.
- Mivel kezdünk?- kérdezi.
- Biológiával.
- De a kiképzést!
- Arra mondtam!- feleltem és értetlenül nézett.- Nyugi, meg fogod érteni!
Bementünk órára és Castiel értetlenül nézett rám. A lábamhoz egy papírgalacsin gurult.
"Mi van köztetek?" Megismertem Castiel kézírását.
"Kivel?" Tettettem a hülyét.
"Arminnal."
"Baráti kapcsolat"
"Azért jöttetek együtt a suliba? Te mindig egyedül jössz..."
"Te figyelsz engem?" Ránéztem mikor olvasta. Kicsit meglepődött.
"Honnan veszed?!" Remeg a kezed. Lebuktál.
"Arminnal csak összefutottunk út közben."
"Azért álltatok le beszélgetni a járda közepén?"
"Csak nem féltékeny vagy?" Hmmm... szinte biztos. Castiel, nekem egy nyitott könyv vagy.
"Egy deszkát miért féltenék?"
"Mert nincs légzsák, ami felfogná az esést." Amikor elolvasta, majdnem hangosan nevetett.
"Ez szép beszólás volt, kislány!"
"Nem vagyok olyan kicsi..."
Így beszélgettünk óra végéig. A csengő megmentés volt. Armint karon ragadtam és kivonszoltam az udvarra. Elmentünk a kertész klubba, és a fűre mutattam.
- Szerintem is le kéne fűnyírózni.
- Nem, hülye gyerek! Nyomokat fogsz olvasni! Ki, mikor, kivel járkált itt?
- Nem tudom.- mondta nemes egyszerűséggel.
- Elmondom, hogy én mit látok.- megtapogattam a füvet.- Lysander és a húga ment el itt. Valószínűleg eltűnt a jegyzetfüzet. A lány megtorpant megnézni a virágokat, de Lysander húzta. Ez olyan reggel lehetett.
- Azta, ezt hogy csináltad?
- Nézd...- mindent elmondtam neki, amit tudok a nyomokról. Ő itta a szavaimat.
- Akkor, most megpróbálom.- mondta és egy másik nyomra tette a kezét.- Itt Castiel sétált el. Úgy látom, hogy a jobb lábára egy kicsit sántít. Éppen rágyújtott és még nyolc előtt volt itt.
- Ügyes! Tehetséges vagy!- mondtam elismerően.
- Jó a tanárom!- mondta.
- Köszi! Ez kedves tőled!
Visszamentünk órára. Kikéredzkedtem a mosdóba, szünetben nem volt időm. Amikor mentem volna vissza a terembe, Castielt látom meg. Elsétáltam mellette, de megfogta a csuklómat.
- Mit szeretnél?- félig visszafordultam.
Ő elém sétált, megfogta az arcom és megcsókolt.
- Ezt befejezhetnéd!- mondtam miután az arca elvált az enyémtől. Mondjuk nagyon jó volt!
- Mit?- nézett rajtam végig perverzen.
- Ezt, amit csinálsz!- jelentettem ki. Önkéntelenül is közelebb mentem hozzá.
- Mit csinálok?-kérdezte csábítóan. A derekamra tette a kezét. Gondoltam beszívatom.
Hozzásimultam, csábítottam szavak nélkül. Elváltam tőle.
- Ezt!- mondtam és sarkon fordultam.
Bementem a terembe és leültem a helyemre. Pár perccel később Castiel is bejött. Ő leült a hátsó sorba, pontosabban mögém. Egész órán bökdöste a hátamat vagy a nyakamat. Egyszer eltöröm a hülye cerüzádat, de utána a kezed jön! Hallottam egy reccsenést, az egész osztály felém fordult. A kezemben lévő ceruza apró darabokra tört össze.
- Miért ilyen ingerült, Miss Taylor?- kérdi a tanár.
- Valaki szórakozik velem...
- Na és ki?- kérdezi a tanár. A többiek kíváncsian figyelnek, még Lysander is felemelte a fejét.
- Az egyik régi ismerősöm. Nem ide jár.- mondtam határozottan. A többiek elkezdtek sugdolózni.
Folytattuk az órát. Amikor kicsengettek, fogtam Armint és elvonultunk az udvar egy távolabbi szegletébe.
- Most mit tanulunk, mester?- kérdezi én meg ördögien elvigyorodtam.
- Türelem és bátorságpróba!- mondtam.
- És mi a feladat?- kérdezi egy kicsit ijedtebb hangon.
- Castielt fogjuk megszívatni!
- Jajj!
- A feladat: a következő szünetben fel fog menni a tetőre bagózni. Neked az a teendőd, hogy óra alatt próbáld eltüntetni a cigijét úgy, hogy ne vegyen észre. Pofon egyszerű feladat. A cigi mindig a dzsekije zsebében van.- mondtam.- Ha elakadsz, vagy bajba kerülsz én kimentelek, szóval nyugi! De jegyezd meg: Castiel gyorsan üt!
- Rendben!- nyelt egy nagyot majd elment.
Elővettem a rajzfüzetemet és elkezdtem rajzolni. Mire észbe kaptam azt rajzoltam le, amint Armin kilopja Castiel zsebéből a cigit. A jelenet jó lett. Ezt a rajzot majd meg kell mutatnom Arminnak! Becsuktam a rajzfüzetem és inkább csak néztem a diákokat. Annyi ember és mind másmilyen. Az élet varázslata. Néhány percig csak bambultam.
- Castiel, ne bámuld a hátam, légy szíves!- sóhajtottam.
- Honnan tudtad?
- A lányok mind mögém pislogtak félve. Aztán elpirulva elfordultak. Csak rád reagálnak így.- mondtam.
- Jól van!- leült mellém a padra.
- Egyébként mit szeretnél? Nem Lysanderrel lógsz?
- Ő most a hugicájával van elfoglalva.
- Egyedül vagy? Menj oda a lányokhoz, biztos beszélgetnek veled!- mondtam nevetve.
- Tudod mikor! Azok elevenen megnyúznak!
- Annyira mented az irhád?
- Értékes vagyok, ha nem tudnád!- büszkén kihúzta magát.
- Ha te mondod...- a szememmel Armint kerestem. Mögöttünk volt az egyik bokorban. Ügyes!
- Min mosolyogsz?
- Semmin!- Armin éppen a zsebébe nyúlt Castielnek.
- A semmitől nem lesz jókedve az embernek!- mindjárt megvan!
- Tudod, hogy jó mindig a kedvem!- Armin kicsúsztatta a cigit és megszerezte.
- Jó vicc!- mondta nevetve. Mindketten nevettünk.
- Órán találkozunk!- intettem felé és elfutottam.
Arminnal találkoztam.
- Ügyes vagy, kölyök!
- Kösz, hogy elterelted a figyelmét!
- Szívesen!
Megmutattam neki a rajzot is és csak nevettünk rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése