Mostanában mindenki olyan furcsa. Még a simjeim is megbolondultak. Az iskolatársaimról nem is beszélve. Castiel nem piszkált senkit pár napja, Dina máshogy öltözködik, Lysandernél ott van a jegyzetfüzete(!!!!!!), Nataniel mindig bealszik, illetve a tesóm sincs toppon. Egyedül én vagyok ugyanolyan, játszom ahogy szoktam. Ezen a hétvégén nagynéném elvitt egy erdőhöz, mondván: "Kell egy kis friss levegő, ha már azt a szart nyomod!" Igen, nagynéném nem szereti a játékaimat. De most furcsa volt, hogy csak engem hozott. Alexy otthon maradt horgászni. A nagynéném neve Sharon (Seron). Odaértünk az egyik erdő széléhez és gyalog mentünk tovább. Már teljesen kifáradtam amikor egy táborszerűséghez értünk. Nagyon ismerős volt, de nem tudom, hogy honnan. Nem voltak emberek, teljesen kihalt volt az egész. Egy nő sétál elénk.
- Szia, Sharon!- köszönti mosolyogva a nő.
- Szervusz, mester!- meghajolt előtte.
- Levizsgáztunk, hívj Noco-nak! És még mindig nem tudom, hogy miért hívsz mesternek.- tehát a neve Noco.- És ő ki?
- Ő itt a nővérem fia!
- Akiről meséltél?- kérdi mosolyogva.
- Igen.
- Szia, Armin! Sokat hallottam rólad!
- Jó napot!- mondom.
- Ne magázz, csak 24 éves vagyok. Nagynénéddel egy osztályba jártunk.
- Itt?- mutatok körbe.
- Igen. Gyertek, srácok!- kiáltott és egy csomó gyerek előjött.
- Ez milyen hely?- kérdezem csodálkozva.
- Egy assassin képző központ.- mondja és én hitetlenkedve nézek rá.
- De assassinok nem léteznek!
- Pedig itt látsz minket!
- És miért kellett idejönnöm?
- Ha assassin szeretnél lenni, kiképzünk. Ha nem, figyelni fogjuk minden lépésedet.
- De nekem ott a suli is!- ez kibúvó lehet...
- Melyik iskolába is jársz?
- A Sweet Amorisba.
- Hmmm...- elővett egy táblagépet a semmiből és párat húzott rajta.- Remek! Van ott egy emberünk, majd ő kiképez!
- És ki lenne ez az ember?
- Szerintem ismered! Hé, gyere elő!- kiáltott. Leugrott valaki a háztetőről.
- Nem vagyok süket! Most jöttem vissza és kapok feladatot?- lány az tuti.
- Inkább fordulj meg és nézd meg a tanítványod!- hátrafordult és mindketten hátrahőköltünk.
Ez Dina! Itt helyben összeszarom magamat! Hogy ez a lány ért a verekedéshez? Hagyjuk már!
- Üdv a valóságban Armin!
- Ő lesz a mentorom?- kérdezem Dinára mutatva.
- Nem tetszik? Akkor sajnállak!- vágta rá Dina.- Ez kemény meló, nem olyan mint a játék!
- Hé, nyugi!- mondom felemelt kézzel.- Inkább mutasd, hogy mit tudsz!
- Rendben! Rajtad jó lesz, vagy gyakorlóbábun?
- Rajtam.- úgyse tud bennem kárt tenni.
Egy pillanat alatt a földhöz vágott.
- Sokat kell tanulnod, zöldfülű!- mondták.
Egész nap gyakoroltunk. Megbeszéltünk minden teendőt és hazamentünk. Dina lesz a mentorom. Ez égő egy kicsit, nem? A lényeg az, hogy tanulnom kell tőle és 1 hónap múlva le kell jelentkezni. Phúú, jobb lesz ha elteszem egy kicsit a videojátékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése