Reggel felkeltem és még csak vasárnap volt. Mit csináljak? A gép nem köt le, így kimentem levegőzni. Sétáltam és Castiel jött velem szemben széles vigyorral a száján.
- Mi történt?- kérdezem és megfogom a karját.
- Deb kórházban van.
- Ennek örülsz? Azt hittem, hogy a barátnőd!
- Jól van, na! Idegesített!
- Megértelek!- mondtam és elnevettük magunkat.- Na én megyek, szia!
- Hova mész?
- Dolgom van.
- Milyen dolgod?
- Közöd?!- kérdeztem ingerülten.
- Csak nem a pasidhoz mész?- kérdezte gúnyosan. Elkezdtem nevetni.
- Az egyik barátnőmhöz megyek.
- Jól néz ki?- vágta rá Castiel.
- Már 24 éves. Nem a te eseted!- azzal otthagytam.
Az erdő szélén taliztam Nocoval, a jelentés miatt.
- Jelentést kérek!
- A célpont likvidálva. Már a kórházban sem tudnak rajta segíteni. Ha viszont mégis, én magam fojtom meg!
- Helyes! És itt egy másik hír.
- Mi az?
- A város keleti részében nagy mészárlás volt. Jó lenne, ha körülnéznél.
- Hogyne!
- És még valami!- a kezembe nyomott egy kis pénzt.- A munkáért!
- Köszönöm!
Elsétált, mert ő is sejtette amit én. Valaki van a közelben. Castielt látom meg a fának dőlni.
- Most már tényleg érdekel, hogy mit dolgozol!- mondta. Eltettem a pénzt.
- Nyomozz csak! Ha rájöttél, szólj!- mondtam gúnyosan.
Otthagytam másodjára is. Ha rájön, engem áthelyeznek. Vagy rosszabb. Inkább mentem a kórházba, és megmondták, hogy Deb melyik szobában fekszik. Éppen aludt, egy csomó infúzió volt rákötve a kezére. Megtapogattam az ütőerét, alig vert a szíve. Most tudom igazán sajnálni, de ő keverte magát bele. A méreg lassan, de biztosan emészti fel. Eljöttem onnan, nem szabad sajnálnom! Ő rossz ember! De akkor is! Így vitatkoztam magammal. Ahogy sétáltam az utcán, már délután volt. Elsétáltam a keleti részébe a városnak. Hullák hevertek mindenütt, de ezek frissek voltak. Itt egy nő, ott egy gyerek. Nem kímélt senkit, és nekem egy ilyen emberrel kéne végeznem? Ja, én kérek bocsánatot! Éppen egy sikátorba mentem, ahol egy véres kislány ült.
- Hol az anyukád?- kérdezem tőle. Ő csak félve mutat az egyik halott nőre.- Mi a neved?
- A nevem...- nyelt egyet.- Inga.
- Orosz vagy?
- Igen.
- Van rokonod? Vagy barátod, akihez mehetnél?
- Nincs.- olyan 9 éves lehetett. Már tudom mit kell tennem!
- Szeretnél egy gondoskodó anyát?
Sétáltunk és beszélgettünk. Egyszer csak a levegőből egy kés zúgott el mellettünk. A kislány átölelt én meg húztam magammal. Leültettem egy sikátorba. Kimentem és ismét egy kés súrolt. A gazdája is előkerült és valamiért a nyakláncom felé kapott. Elhajoltam és megfogtam az állát. Hirtelen egyet csavartam rajta, reccs! Holtan esett össze. Egy lány volt. Csak most ismertem fel, hogy Lili volt az, Deb barátnője. Ő is rajta volt a listán. Több gyilkosság, merénylet. Vérbe fagyva feküdt a földön, egy levél kandikált ki a kabátja alól. Ez állt benne:
"Keresd meg az Elődök medálját, ami az egyik lánynál van. Hozd el és megkapod a jutalmad!
Kr"
Ki az a Kr? Eltettem a levelet. Szerencsétlen már nem kap meg semmit, csak az ítéletet.
- Ez király volt!- szaladt ki Inga.
- Ilyet te is megtanulhatsz!
Kisétáltunk és a listámról már két név ki van pipálva. Ez egyszerűbb lesz, mint hittem! Nocot végül megtaláltam.
- Hogy fogadjam be?!- kérdezte szemrehányóan.
- Igen.- odatoltam a kislányt.
- De...- most fordult a kocka mivel én tűntem el. Ő csak mosolygott és elvitte Ingát a táborba.
Ott jó lesz neki. Talán még egyszer a tanára is lehetek. lejöttem a fáról és Castiel ölében landoltam.
- Mi a...?- néztem csodálkozva.
Megráztam a fejem, felpattantam és hazaszaladtam. Magamra zártam az ajtót és bementem a szobámba. Úgy érzem, hogy követnek.
- Jól érzed...- suttogta egy hang, a következő pillanatban tarkón vágott. Elájultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése