11. fejezet: Lényeg a kivitelezés

Mentem a parkba, mivel ott volt találkám Noco-val. Éppen vágtam át a fák között, amikor látom, hogy valaki a tó partján ül. Már sötét volt, így nem láttam tisztán, hogy ki volt az. Valamit énekelt. Nagyon jó hangja volt, a hang szinte magával sodort. Olyan szép volt, olyan békés. Számomra ismeretlen nyelven énekelte. Magával ragadott, és elmerültem benne. Egyszercsak megfordult és felemás szemei ragyogtak. Viszont ez nem az ismerős zöld arany párosítás volt. Ez vörös és jégkék párosítás volt. Kirázott a hideg. Az ének megváltozott. Már nem az a békés volt, hanem valami más. A karom önkéntelenül mozdult és a kést a saját torkomhoz emeltem. Az énekes hirtelen abbahagyta az éneklést és elfutott. Megszabadultam a bűbájtól. Átvedlettem assassin szerkómba és siettem tovább. Ki lehetett ő? Még azt se tudtam megállapítani, hogy fiú vagy lány. És az éneke... Nem gondolkodtam tovább ezen, mivel megérkeztem a mesteremhez.
- Mi a baj?- kérdezte a döbbent fejemet látva.
- Semmi!- vágtam rá. Nem szabad megtudnia.
- Akkor jó. Mi a terved?
- Deb a közeli diszkóban lesz. Mivel sokáig fog készülődni, így már csak késő este fog megérkezni. Amikor megérkezik, több ember is vele lesz. Én is ott leszek azon az estén. A páholyból fogom őket nézni. A többieket én csatolom le, hogy csak Deb maradjon a táncolók között. A tánc közben hátba szúrom és elmegyek onnan. Kb 3 percen belül mindenki észreveszi, hogy Deb elvérzett a mérgezett tőr használata miatt. Én már akkorra otthon leszek és játszom a gépen.
- A terv kivitelezhető. Szép munka!- eltűnt.
Elkezdtem az utam visszafelé, de még mindig figyeltek. Hallótávolságon kívülről. Még szerencse.
- Látlak. Gyere elő!- kiáltottam. Kijött a bokorból.- Mit csinálsz itt?
- Miért, nem lehetek itt?
- Éjnek idején?
- Ugyanez vonatkozik rád is.
- Miért követtél Lysander?
- Ki mondta, hogy követlek? Én esti sétán vagyok.
- Ami az én utamat keresztezi? Lysander, vigyázz magadra!- mondtam és ott hagytam.
Hátra fordultam. Már nem volt ott. Úgy látom, neked is van titkod Lysander! De most koncentráljunk a célra. Deb helyzetét csak tippeltem, ki kell faggatnom Castielt. Ami pedig a páholyt illeti, sok dolgom van! Hazarohantam és ledőltem aludni. Csütörtök van így holnap mindent el kell intéznem.
"Másnap"
Reggel szinte kipattantam az ágyamból. Még csak 6 óra volt. Gyorsan edzettem és csináltam palacsintát. Már rég nem ettem úgyhogy rám fért. Mikor befejeztem az evést, gondoltam levegőzöm egy kicsit. Még reggel fél hétkor nincs senki az utcákon így azt csinálhatom amit akarok. Konkrétan ugrándoztam az utcán. Röhögést hallok magam mögül.
- Mi van, Castiel?
- Nem tudsz aludni?
- És te? Azt hittem otthon vagy és éppen kivasalod a hajadat.- mondtam és lehervadt a mosoly az arcáról velem ellentétben.
- A jó k*rva anyádat!- mondta dühösen.
- Nincs anyám, lehet igazad van.- mondtam széles mosollyal. Igazából belül már lefejeztem 56-szor.
- Árva vagy?- kérdezte.
- Nem látszik?! Nem kell a sajnálatod! Tudok magamról gondoskodni!- ordítottam.
Ő csak bólintott majd megölelt. Nem értettem semmit, de jól esett. Visszaöleltem és így álltunk egy darabig. Elválltunk egymástól.
- Kösz, ez jól esett.
- Erről ne szólj senkinek!- mondta.
- Persze, persze Deb ki is nyírna!
- Az tuti!
- És igaz, hogy diszkóba akar menni?
- Ezt honnan tudod?
- Nem adom ki a forrásaimat. De igaz?
- Igen, hétvégén megyünk is.
- És hova?- kérdeztem. Azt hittem nem fog válaszolni.
- Csak ide.
- Ahogy sejtettem.- dünnyögtem.
- Mi?
- Csak hangosan gondolkodtam!- mondtam.- De mennem kell! Szia!
Gyorsan eljöttem onnan és megint úgy éreztem mintha figyelnének, de ezúttal nem foglalkoztam vele. Otthon felkaptam a hátizsákom és elindultam a suliba, most a háztetőkön. Leugrottam a suli előtt. Mindenkivel összehaverkodtam már kivéve a plázacicákkal. Most Rosa a legjobb barátnőm. És most őt látom felém szaladni.
- Szia Dina!!!
- Szia Rosa! Mi a helyzet?
- Gyere, ezt látnod kell!- elráncigált oda ahova a híreket szokták kifüggeszteni.
- Mi olyan fontos?- kérdeztem és rámutatott egy szórólapra.
- A suli színdarabot fog szervezni. Segítesz nekem bejutni?
- Hogyan segíthetnék?
- Juss be a szereplők közé és így be tudsz ajánlani, mint jelmeztervezőt.
- Vagy, beajánlak Natanielnél és ő meg a tanároknál.- mondtam. Színdarabban csak akkor szerepelek, ha meg kell ölni valakit. Bár a színdarabról még nem döntöttek...
- De én nem akarok olyanoknak tervezni, mint Amber, aki biztos megkapja a főszerepet.
- Akkor megpróbálkozom vele!- jelentettem ki. Nem fogok vele szemben veszíteni.
- Tényleg? Kössziiiiiiiiiiiiii!- visította és a nyakamba ugrott.
Végre le tudtam tenni. A hátam mögé nézek és valami éppen készülődött. Az udvaron az emberek egy gyűrűt formáltak, ami két dolgot jelenthet: cikis dolog vagy bunyó. Sajnos a másodikkal beletrafáltam. Én is odamentem és Castiel meg Nataniel volt ott. A szőke herceg mibe keveredett? Bunyó készült. Ha a bunyónak számít, hogy Castiel fogja és üti. Amikor ütni kezdték volna egymást én ott termettem, megfogtam mindkettőnek a csuklóját és hátracsavartam. Mindketten felszisszentek, a tömeg húúúzott.
- Tűnés innen, míg szépen mondom!- ordítottam és mindenki eltűnt.
- Miért avatkoztál bele?- kérdezték egyszerre.
- Vajon miért? Natanielt verted volna tovább, és téged Castiel kicsaptak volna. Min kaptatok össze egyáltalán?
- Közöd?!- kérdezte Castiel.
- Van, amíg bármelyik testrészedre csapást tudok mérni. Te is tudod, hogy melyikre gondolok!- mondtam.
- Egy igazolást kellett volna aláírnia.- mondta Nataniel.
- Ennyi? Most komolyan?
- Ja. Most boldog vagy?- kérdezte Castiel.
- Igen. És meg is mondom miért... mert ezért a húzásomért csaptak ki a régi iskolámból, és most arra használhatom, hogy ne csapjanak ki másokat.
- Mit csináltál?!- kérdezte Castiel.
- Az egyik gyerek beszólt és bevittem egy rúgást oda ahova ti se akarnátok és szegényt úgy hazavágtam, hogy orvosi beavatkozás kellett. Egy kicsit agresszívan intézem a dolgaimat. De nyugi, titeket nem bántalak. És most felejtsétek ezt el és ha visszahallom valahonnan, már a mentőnek kell jönnie értetek. Értve vagyok?!- mondtam ezeket mérgesen.
- Igen.- mint a katonák úgy mondták. Elengedtem őket, ők pedig beszaladtak az épületbe.
- Lysander, neked is világos?- beszéltem a bokorhoz.
- Igen.- hangzott.
Helyes. Imádom a dühöngő őrült szerepét. Így biztosítottam magam, hogy senki se kerüljön hozzám túl közel. Nem akarok pasit. Bár jó lenne valaki... Erre nem is szabad gondolnom! Suli után elintéztem a páholyt. Minden terv szerint, remek! Most már csak az alany kell. Mentem haza a parkon keresztül és megint láttam. Most viszont nem álltam meg. Hazaértem és lefeküdtem aludni. Mozgalmas egy nap volt, az biztos.