10. fejezet: Mi van itt? (Dina szemszöge)

Éppen odaértem az edzőterembe. Kentint látom meg, ahogy felém közelít.
- Félelmetesen pontos vagy!- mondta és elröhögtük magunkat.
- Nos, igen. Szakmai ártalom. Mivel szeretnéd kezdeni a bemelegítést?
- Én egyből el szoktam kezdeni az edzést. De akkor kezdjük egy kis futással.- mondta.
- Oké, kezdjük!
Közelítettünk a futópadokhoz és egy 10 perces futással kezdtük. Utána egy kis gimnasztika és guggolás. Szóval a lájtos változat.
- Te hogy bírod ilyen jól?
- Én ezt minden nap megcsinálom.- válaszoltam.- Vége a bemelegítésnek! Most jöjjön az éles edzés!- mondtam és nevetést hallottam magam mögül.- Van valami hozzáfűznivalód, Castiel?
- Te tényleg vele edzel?- mintha én itt se lennék!
- Castiel, nem úgy volt, hogy megküzdesz vele?- kérdezte Kentin.
- Tényleg, így volt! Vagy beijedtél?- kérdeztem gúnyosan. Ideje, hogy kapjon a képébe.
- Küzdjünk meg! Belül van a ring, menj előre!- ez nekem gyanús. Csak vállat vontam és otthagytam a fiúkat.
"Eközben a fiúknál"
- Mit akarsz tőle?- kérdezi Kentin.
- Csak azt akarom, hogy töltsön velem egy délutánt. Deb már idegesít.
- És mi lesz Deb terve? Mit tervez hétvégére?
- Csak egy balhé, semmi több. Ezt is megússza, mint a többit.
- Egyszer elkapják.- mondta Kentin és jött utánam.
"Dina"
Mennyit csacsognak ezek?! Végre itt vannak! Castiellel bementünk a ringbe. Kentin jelezte a harc kezdetét. Ő keményebb ellenfél, mint Lysander. Ő is hasba vágással akart kezdeni, de kivédtem. A lényeg az, hogy vagy 10 percig harcoltunk, de semmi. Teljesen egyenlőek voltunk. Kiegészítettük egymást. De nálam nem lesz jobb egy jött ment gimis fiúcska! Jöjjön a specialitásom! Leguggoltam, megfogtam a lábát és úgy lerántottam a földre, hogy csak úgy nyekkent. A tízes számolás után se kelt fel. Végül felsegítettük Kentinnel.
- Hol tanultad ezt?- kérdezi elképedve.
- Faluról jöttem. Ott tudják, hogy kell valakinek ellátni a baját!
- Az szép! És meddig maradok így?- teljesen mozdulatlan volt.
- Max 15 perc. Ez pedig nem is volt bénító fogás.
- Nehogy megmutasd!- vágta rá Castiel.
- Inkább menjünk kajálni! Még találkám is lesz.- mondtam erre a fiúk összenéztek.
- Kinek volt szerencséje a halál angyalához? Őt is földhöz vágtad?- kérdezte Castiel.
- A munkaadómhoz megyek!- mondtam.
- Mit dolgozol?- kérdezte a vöröske.
- Mi közöd hozzá?!
- Jól van, csak kérdeztem!
Ettünk és én elköszöntem a fiúktól. Sietnem kellett, ha oda akarok érni. De mintha valaki követne...