Nem tudom, hogy mi ütött Dinába. Úgy bámul rám, mintha nem is ismerne. Amit pedig az előbb csinált, nem tudom hova tenni. Visszamentünk az udvarra és felém sem nézett. Bementünk órára és én is most köztük voltam, kivételesen (osztályfőnöki volt). Bevonultunk a terembe és éppen készítettem elő a fülesemet, hogy én majd zenét hallgatok. A tanár bejött és azzal az egy szóval indította az órát, amit inkább meg sem hallottam volna.
- Ma karácsonyi húzás van! Két hét múlva pedig átadjátok.- mondta a kiejthetetlen nevű ofőnk.
Amber feltette a kezét. Ez is értelmes hozzászólás lesz...
- Igen, Amber kisasszony?
- Mi választhatjuk, hogy kinek készítünk ajándékot?- kérdezte a körmét reszelve.
A tanár szinte lefordult a székről. Iris a fejét verte a padba, én is ezt tettem volna. Rosa lemondóan sóhajtott, olyan "ez se lesz már okosabb!" mozdulattal. Lysander csak nézett Amberre faarccal és csóválta a fejét.
- Más kérdés esetleg van?- Dina felnyújtotta a kezét.- Igen?
- Ki lehet hagyni a húzást?- engem is ez érdekel!
- Nem.
- De én akkor utazom el, amikor ez az ajándékozás lenne!
- Hova utazik?
- A régi lakhelyemre. Van ott pár elintéznivalóm.
- Majd odaadja előbb!
Szóval nem lehet kihagyni! Remek! A tanár elindult a sapkával és én csak abban reménykedtem, hogy engem nem Amber húz. Ilyenkor kell hinni mindenben! Éppen Fortuna (a szerencse istene) kegyelmét kértem, amikor hozzám ért a kalap. Húztam és kibontottam a cetlit. Felsóhajtottam. Ilyen mázlim is régen volt! Lysandert húztam. Valaki felszisszent, valaki hitetlenkedve csóválta a fejét. Én csak diadalittasan vigyorogtam a helyemen és néztem a többiek vicces reakcióit. Kentin is mosolygott, gondolom neki is mázlija volt. Lysander csak vállat vont és eltette a cetlijét. Tőle nem is vártam mást. Iris dühöngött, Rosa fogta és verte a padba a fejét. Dina pókerarcot vágott be és nyugodtan tette el a cetlit. Armin játszott a pad alatt, Alexy meg a padra támaszkodott. Amber hisztizett, Nataniel meg jegyzetelt. Ez a gyerek lehetetlen! Még ofőórán is irkál. Csoda, hogy tesiórán nem vázolja fel a kidobós szabályait!
- Mindenki húzott?- kérdezte a tanár. Mi bólintottunk és elkezdtünk csomagolni.
Kijöttünk a tanteremből és mindenki hazament, köztük én is. Mindjárt itt a mikulás, de én már tudom, hogy mit veszek Lysandernek. Egy új jegyzetfüzetet! De olyat, amit rá is tudok ragasztani. Sétáltam haza és egyszer csak esni kezdett a hó. Az utca kihalt volt, csak a szél zúgatta a leveleket. Ez furcsa volt és nagyon nyomasztó. Egy árva lélek sem volt az úton. A hang is csak a szélnek volt köszönhető. Betettem a fülesemet és éppen a telefonomat nyomkodtam, amikor egy hatalmas ág csapódott le előttem az útra. Kővé dermedtem. Egy csattanás hallatszott, egy ember esett le a fáról. Ez a valaki Viktor volt. A hátába egy dobókés fúródott, és egy papír volt rátekerve. Odamentem hozzá és kihúztam a kést, majd hívtam a mentőket. Mire kiértek, elvérzett. A kést eltettem és tudtam, hogy valaki tudja, mi is ez. Ahogy a lábam bírta, siettem Dinához. Pár perc múlva az utcába értem, egy sikoly törte meg a csendet. A bejárati ajtó nyitva volt és az ablakok sötétek lettek. Az egész ház sötét fényben úszott. Az udvarra nyíló ajtó be van törve. Kimentem az ajtón és Dinát pillantom meg. Takarásban voltam, így kilestem. Ahogy kidugtam volna a fejem, egy kés zúgott el mellettem. Gyorsan visszakaptam és csak hallgattam az eseményeket.
- Bérgyilkost küldeni egy bérgyilkosra? Nem túl szerencsés!- mondta Dina.
- Nem akarlak megölni,csak a medálod kell!- mondta egy férfi hang.
- Csak a holttestemen keresztül!- mondta Dina, de olyan határozottan, hogy én bizonytalanodtam el.
- Ahogy akarod!
Csak Dinát láttam, ahogy kerülgeti a késeket. Egy hirtelen durranás kíséretében Dina karja vérezni kezdett.
- Te szemét!- mondja dühösen.
Felkap egy kis pisztolyt. A karja egyre jobban vérzett, a másikkal próbált célozni. Egy kés landolt a combjában és térdre rogyott. Még így is próbált célozni, a másik csak bombázta. Egy kés felsértette a nyakát, csordogált a vér belőle. Már a szájából is vér jött, amikor rácéloztak. Egy lövés dördült el, de Dina nem esett össze. A kezét maga elé tartotta, a pulcsija alól látszott egy fémdarab. Az megállította a golyót, mielőtt Dina fejében kötött volna ki. Amikor észhez tértem, már a testem magamtól mozdult. Megragadtam egy pisztolyt és elsütöttem. A férfi a hasához kapott és összeesett. Meghalt. Dina köhögött és odafutottam hozzá. Gyengén nyitotta ki a szemeit és már csukódott volna be, amikor ölbe vettem.
- Még tarts ki!- mondtam és futottam vele a két utcával lejjebb lévő kórházba.
- Castiel...- mondta elhaló hangon, miközben futottam.
- Tartsd nyitva a szemed, mindjárt ott vagyunk!
- Szeretlek téged!- mondta halkan, mikor beértünk a kórházba.
Őt hordágyra tették, engem meg az előtérben tartottak. Leültem és csak fogtam a fejem. A kezem tiszta vér volt. A kórházban a percek óráknak tűnnek, az órák pedig napoknak. Én csak gondolkodtam. Az agyamban csak most hangzott el az a mondat, amit mondott. "Szeretlek téged!". A szememből egy könny csordult ki.
- Én is téged.- suttogtam magam elé. Letöröltem a könnyet.
Két óra múlva kijött egy orvos a műtőből. Egyenesen hozzám sietett.
- Ön hozta be Dina Taylort?- kérdezte.
- Igen.
- Akkor most bemehet hozzá. Kómában van.- mondta az orvos.
Felálltam és a lábaimat súlyoknak éreztem. Beléptem a fehér szobába, ahol feküdt. Rengeteg infúzió volt a kezére kötve, a szíve alig vert. Leültem egy székre és megfogtam a kezét. Jéghideg, mint egy hullának. Csak fogtam és néztem, hosszú percekig. Akaratlanul is visszaemlékeztem az első találkozásunkra. Elengedtem a kezét, bejött az orvos.
- Meddig lesz kómában?- kérdeztem.
- Nem tudjuk. Nagyon sok vért vesztett. A felébredés ideje ismeretlen.
- És mi lesz?
- Az állapota nagyon stabil. Meg is lepődtünk rajta. Végzünk pár vizsgálatot, aztán hazavihetik a rokonai.
- Nincs egy rokona sem.
- Akkor maga ki?
- Egy barátja.- mondtam sóhajtva.
- Akkor maga holnap hazaviheti. Gondoskodjon róla, hogy felépüljön.
- Úgy lesz és köszönöm!
Kimentem a szobából. Kitöltöttem minden lapot, majd elmentem. Dina házához mentem és bezártam ott mindent. Majd hozzám viszem. Hazamentem és Nataniel nagyon bámult engem a szomszéd ablakból. Én csak besétáltam a házamba. Démon érezte, hogy nincs rendben valami, így a helyén maradt és nyüszített.
- Én is így érzem, haver!- mondtam és megsimogattam.
Adtam neki enni, majd lefeküdtem aludni. Egész este forgolódtam, nem bírtam aludni. Odanéztem a székemre, ahol valamelyik este Dina guggolt. Már nem lesz ugyanolyan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése