34. fejezet: A medál titka part 2 (Dina szemszöge)

A nővérem... egy templomos volt? Ezt nem hiszem el! Pedig itt áll, feketén fehéren! Eltettem a könyvet és elindultam valamerre. A képzeletem baromi kusza, így csak körbe-körbe mentem. Megálltam és próbáltam elképzelni a házunkat. A nagy fák, amik árnyékot vetettek... a nappali, ahol a titkos beszélgetések folytak... a barátságos kinézetű ház, amit az emberek gyakran látogattak. Mikor kinyitottam a szemem, ott állt előttem. Bementem és éreztem az otthon melegét. Átjárt és felvidított. Kicsit beljebb mentem és meglátom őket. A szüleimet, az anyám éjfekete haja és az apám fűzöld szemei. Vérbe fagyva feküdtek a padlón. Lefehéredtem és térdre rogytam. De tovább kellett mennem. Felkeltem és küszködve a könnyeimmel a pince lejáratához mentem. Lejöttem a kis létrán és egy helyiség terült el előttem. Pár doboz és festmény volt ott. Megnéztem az egyik festményt. Egy gyönyörű nő volt rajta. Ő lenne a nagymamám?

Még fiatal. A páncél a kezén emlékeztetett valamire... Inkább letettem a festményt és a dobozokhoz hajoltam. Felemeltem a doboz tetejét és egy kereszt volt benne. Kivettem a keresztet és a könyvbe helyeztem. Olvashatóvá vált még pár fejezet.
"2. fejezet
Egy napfényes délután volt. A kertben játszottam a kedvenc labdámmal. A ház körül minden csendes. Felkapaszkodtam egy fára és körülnéztem. Láttam Marie-t, a zöldséges nénit. Antalt, az öreg szabót. Még néhány embert láttam, de a ház hirtelen veszekedéstől lett zajos. Leereszkedtem a fáról és az ajtó mögé bújtam. Egy dörrenés, egy sikoly. Anyám sikolya volt az. Anya könyörgött, majd egy szörnyű hang ütötte meg a fülem. A nővérem kirontott az ajtón, egy véres késsel a kezében.
- Ugye te nem...?- kérdeztem hátrálva.
- Figyelj, rossz emberek jöttek és el akarnak minket vinni. Megöltem az egyiket.
- És anyáék?
- Ők már jobb helyen vannak.- mondta.
Kézen ragadott és elhúzott a kert végében lévő lyukig. Elkezdett ásni. Én is segítettem neki, majd egy egész alagutat találtunk.
- Ne állj meg! Tessék!- a kezembe nyomta a medált.- Vigyázz rá!
- És te?
- Én is nemsoká megyek!- mondta és bólintottam.
Elindultam az alagúton keresztül a teljes sötétségben..."
Nem voltam túl bőbeszédű...
- Milyen megható...- mondta egy hang mögöttem.
- Mit keresel itt?- kérdeztem a keresztes énemtől.
- Téged! Én tudom a történet folytatását... Arról kell gondoskodnom, hogy te is megtudd!- mondta.
- És hogyan?
- Gyere a temetőbe! Tudod, melyikről beszélek!- mondta és eltűnt.
A hideg kiráz attól a helytől. És igen, tudom, hogy melyik temetőről beszél.