31. fejezet: A pletyka (Dina szemszöge)

Reggel Castiel mellett ébredtem. Éppen átölelt és olyan kellemes érzés volt. Gyengéden kibogoztam magam az öleléséből és egy darabig csak néztem. A haja szétterült a párnán, egyenletesen szuszogott. Hogy szerethet éppen engem? Miért vagyok jó neki? Így gondolkoztam. Ránéztem az órára és 7 óra volt. Ideje felkelni! Gonosz vigyorral lépkedtem le a konyhába és fogtam egy nagyobb edényt. Megtöltöttem forró vízzel és fellépkedtem vele az emeletre. Hmmm... imádom a bosszú illatát! Kölcsön kenyér visszajár, de kamatostul! Lassan lépkedtem a békésen szunyókáló álompasi felé, amikor megtorpanok. Ez tényleg gennyóság lenne! De megérdemli. A víz lustán hömpölyög a tálban. Biztos akarom én ezt? Igen! Egy gyors mozdulattal ráöntöttem a vöröském fejére az egész tál tartalmát. Ő kinyitotta a szemét és elordította magát. Aztán rám nézett.
- Ezt komolyan gondoltad, szivi?- kérdezte.
- Kapj el ha tudsz!- mondtam és kiszaladtam a szobából.
Leszaladtam a lépcsőn. Visszanézek és látom, hogy Castiel egy szál boxerben, csurom vizesen vesz üldözőbe. Kiszaladtam a konyhába és elbújtam a pult mögé. Castiel teljes izomzatával együtt, dühös arckifejezéssel jön. Argh, de szexi így dühösen! Meglát, amikor éppen kilestem a pult mögül. De ő a csap felé indul és elővesz egy poharat. Szépen lassan megtölti, majd felém jön, miközben a vizet kortyolgatja. Pontosan mellém jön és rám néz. Egy hirtelen mozdulattal rám loccsantja a vizet. Én egy ideig mereven guggolok, majd Castiel gonosz kacajjal elfut. Egy ideig kergetőztünk, majd én a lépcső tetején, ő az alján megálltunk.
- Állj meg, ha én állítalak meg az fájni fog!- mondtam fenyegetően.
- Próbálkozz csak!- ezt lányosan mondta.
Teljes testével felém volt fordulva. Most vagy soha! Elrugaszkodtam és mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy puhán landoltam. Nem csoda, hisz Castiel hasán feküdtem. Felültem, így pont a derekán voltam. Ő magához húzott és megcsókolt. Én ráfeküdtem és úgy csókoltam. Egy ideig így elvoltunk, majd elváltunk egymástól. Elfogyott a levegőnk. Felálltam róla és az órára néztem, 7.15. Remek!
- Nem kéne készülődnünk?- kérdezem.
- Miért kéne?- kérdez vissza.
- Ma suli van.
- Vegyünk ki egy kis szabit!
- Vegyél, de én megyek suliba!- mondtam.- És egyébként te nem akarsz felöltözni?
- Nem! De te miért akarsz? Jó ez így!
- Igazad van! Egy szál pólóban megyek a suliba. Minden srác megnézhet magának úgy is, nem?
- Inkább megyek veled!- vágta rá Castiel.
Elmosolyodtam a reakcióján. Felmentünk öltözni (persze külön!). Öt perc alatt elkészültünk és indultunk is.
- 5 perc csengetésig! Van valami gyorsabb járműved?- kérdezem.
- Chh.. Még kérded?- kérdezi Castiel.
Elővezetett egy éjfekete motort.
- Honnan loptad?- kérdeztem.
- A zöldséges nénitől!- vágta rá.
Felült én meg mögé. Ráhúzta a gázt és szinte becsapódtunk a suli biciklitárolójába. Gyorsan leparkoltuk a motort és siettünk be az épületbe. A csengő után 2 perccel futottunk be a terembe. Szerencse, hogy Mr. Sinker is késett, így gyorsan beültünk a padba. Előkészítettem a biosz cuccot és elkezdtem Rosával beszélgetni.
- Mit vettettek bioszból?- kérdeztem.
- Az emberi test felépítését. És mi volt este Castiellel?- kérdezte sejtelmesen.
- Vizesen kezdtük a reggelt...- mondtam a szétkuszált hajamat igazgatva.
- Hogyhogy?- kérdezi Rosa kikerekedett szemmel.
- Nyakon öntöttem egy tál vízzel ébresztésnek.- mondtam kuncogva.
- És mi lett a vége?- kérdezte vigyorogva.
- Hmmm... csókcsata!- mondtam.
Rosa a vizes poénnál leragadva nem bírta abbahagyni a nevetést.

A tanár bejött és próbált órát tartani. Rosa még mindig nevetett, de próbálta visszafojtani. Az óra végén kivonultunk a teremből és Castiel elém toppant.
- Min nevetett ennyire Rosa?- kérdezte mosolyogva.
- Elmeséltem neki a reggelünket.
- Akkor jogosan nevetett.- mondta.
Elmentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a tankönyvemet. Meg a zenelejátszómat, de ez nem ide tartozik. Becsuktam a szekrény ajtaját és az én vöröskémmel találom szembe magam.
- Mit szeretnél?- kérdezem mosolyogva.
- Tudnék párat mondani...- mondta.
- Azt én is tudom! Azt akarod, hogy rossz legyek?- kérdeztem csábító hangsúllyal.
- Az is tudsz lenni?- kérdezte, miközben egyre közelebb jött.
- Bizony!- mondtam és megragadtam a dzsekijét. Átkaroltam a nyakát a bal kezemmel és megcsókoltam.
Fütyülés hallatszott és elengedtük egymást. Egy gyűrű volt körülöttünk és ők adták ki a hangot.
- El lehet menni!- mondta Castiel mérgesen.
Egy lélek nem sok, annyi sem maradt a folyosón.
- Menjünk órára!- mondtam és húztam.
A nap lassan telt és mintha susognának páran a hátam mögött. Miután vége lett a sulinak, Rosához mentem.
- Rosa, pletykálnak valamit mostanában?
- Hát... úgy is mondhatjuk!- mondta zavarban.
- Rosa! Mit mondanak?- kérdeztem.
- Ez csak pletyka, nyugi!
- De milyen?
- Rólad van szó benne.
- És még?
- Ez egy elég durva pletyka. Biztos hallani akarod?
- Igen!- mondtam kíváncsian.