Itt a ballagás napja. Korán felkeltem az ágyból és összeszedtem a ruhámat. Egy fekete-fehér ruha mellett döntöttem, fehér harisnyával és fekete bokacsizmával. A hajamat összefontam és feltettem egy nyakláncot. A régi azték medál valamilyen szinten hiányzott. Mintha nem lenne velem egy részem, de ez az érzés halványodik. Fűzöld szememet fekete szemceruzával tettem még kifejezőbbé, az arcommal nem babráltam semmit, majd úgy is kipirosodik. Egy szolid fülbevalót betettem és a tükörbe néztem. Egy lány állt előttem, aki bizonytalan magában. Ennyit változtam volna 2 év alatt? Úgy néztem ki, mint egy felnőtt nő. Már 7-kor elkészültem, de még Castielt is gatyába kell ráznom. Odaültem az ágy szélére, amiben a világ leghelyesebb fiúja aludta az igazak álmát. Rátettem a kezem a mellkasára és éreztem a szíve dobbanását. A kezemet a fejére csúsztattam és az ujjaimmal kifésültem az arcából a haját. Vörös tincsei szétterültek a párnán, amin elmosolyodtam.Az arcán egy apró vigyor jelent meg. Megcsókoltam és felébredt.
- Kelj fel, ma ballagás!- mondtam és lementem.
A kávét főztem, amikor lejött. Éppen a nyakkendővel szenvedett. Az ing szétgombolva, kilátszik a hasizma. Végeztem, a kávét az asztalra raktam. Odamentem hozzá és ő ledermedt. Az ujjait elvettem a nyakkendőről és normálisan megkötöttem. Az inge begombolásába is belekezdtem, amikor megszólalt.
- Pedig így akartam menni!- mondta azzal a szívdöglesztő mosolyával.
- Hogy a hasizmod kilátszik? Na nem, abból a látványból másnak nem adunk!- mondtam mosolyogva.
- Félsz, hogy még más is látja?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem, max attól, hogy a csajok cafatokra tépnek!- mondtam és adtam a mellkasára egy csókot, mielőtt rágomboltam volna az inget.
Leültünk és megittuk a kávét. Mire szépen lassan elkortyolgattuk, menni kellett a suliba. Felkaptam a magassarkúmat, gyorsan elindultam. De ez nem edzőcipő volt, így majdnem hasra estem volna benne, ha Castiel nem kap el.
- Te is egy szerencsecsomag vagy!- morogta a fogai között.
- Igen, akinek füle is van, vöröske!- mondtam és felegyenesedtem.
Szépen lassan tipegtem előre, miközben Castiel röhögött rajtam.
- Tudod, milyen nehéz benne menni?- kérdeztem felháborodva.
- Csak te vagy a béna!- mondta röhögőgörccsel küszködve.
- Ezt még visszakapod!- rányújtottam a nyelvem.
- Alig várom!- elém lépett és megnyalta a kinyújtott nyelvemet.
- Inkább segíts!- mondtam, amikor kijózanodtam a kábulatból.
- Gyere!- mondta és megfogta a karomat.
Esküszöm, hogy nem veszek fel többé magassarkút! Így tipegtünk végig, mire nagy nehezen a sulihoz értünk.
- Dina, imádom a cipődet!- ugrott elém Rosa, mire majdnem hanyatt estem.
- Majd neked adom!- mondtam és Rosa ÚGY nézett rám.
- Tetszett tegnap a buli?- kérdezte vigyorogva.
- Miért ne tetszett volna.- mondtam mit sem sejtve.
- Nem akadt ki?- kérdezte Castielre mutatva.
- Min kellett volna kiakadnom?- kérdezte mérgesen Cast.
- Semmin! Csak volt ott pia, és ezért!- mondtam gyorsan és Rosának üzentem a szememmel, hogy fogja be!
- Igen, csak ezért kérdeztem!- mondta Rosa, hála istennek, vette az adást.
Bementünk a suliba és gyönyörűen feldíszített folyosók vártak minket. Meseszép csokrok voltak feltűzve, a padló csak úgy ragyogott a tisztaságtól! Végigmentünk, közben a lányok az öltönyös Castielre csorgatták a nyálukat, aki átkarolt engem. Megpillantom Ambert, aki egy baromi rövid és nagy dekoltázsú ruhában feszít, aminek ráadásul háta sincs. 10 centis sarokkal elénk libben.
- Őt választod helyettem?- sipákolja Castielnek.
- Te még választási lehetőség sem voltál!- vágta rá bunkón. Amber megingott, az ájulás kerülgette.
Mi kimentünk az udvarra, ahova egy emelvény volt felállítva. Armin lépett mellém és a fülembe súgott.
- Noco várni fog a suli előtt, ballagás után.
- Kösz az infót!
- Nincs mit!- mosolyogva lépett távolabb, mielőtt Cast megfojtotta volna a puszta tekintetével.
A csajokkal dumáltunk, mikor a mikrofon recsegni kezdett. Az igazgatónő reszelős hangja ütötte meg a fülünket.
- Üdvözlöm a végzős diákokat! Ez a 4 év gyorsan suhant el a fejünk felett...- egy egész hegyi beszédet tartott, de meglepő módon mindenki odafigyelt rá. Még én is. A beszéd mintha a szívünkhöz, a lelkünkhöz szólt volna. Pár lány már zokogott, amikor a kisebbek énekeltek nekünk egy búcsúdalt. Mikor végigmentünk a termeken, a lányoknak már szinte minden smink lefojt. Azután a csokrokat átvettük és végre egymástól is elbúcsúzhattunk.
- Úgy fogtok hiányozni!- zokogta Viola, mikor mindenki mindenkit körbeölelt.
- Rosa, mondjon pár szót!- lépett be a diri.
Rosa megkaparintotta a mikrofont és elkezdte.
- Mit is mondhatnék... Itt hagyni ezt az iskolát nagyon fáj. Szerintem mindenki így gondolja. De ez alatt a 4 év alatt összekovácsolódtunk. Voltak szerelmek és csalódások, jó és rossz élmények. De itt az álom nem ér véget, csak másképp éred el. Bárcsak itt maradhatnánk örökké, de nem lehet. Telik-múlik az idő, öregebbek lettünk. Itt már nincsen számunkra hely, ezt mindenki tudja. Köszönjük az osztályfőnökünknek és az egész tanári karnak ezt a remek 4 évet. És ne felejtsenek el minket! Találkozunk az osztálytalálkozón! Jó sztorikkal jöjjetek ám!- mondta Rosa. Még jó, hogy rövidre fogta, különben még jobban zokogni fogok.
Vége lett a ballagásnak, Noco ott várt a kapuban.
- Szia, Dina! Örülök, hogy látlak!- mondta mosolyogva.- Neked is örülök, Castiel!
- Miről lenne szó?- kérdeztem.
- Van valaki, aki látni akar!- mondta és előbújt mögüle Inga.
- Szia, Inga!- öleltem meg a kislányt.
- Már 14 éves. Remekül bánik a fegyverekkel!- mondta Noco.
- Lehet, hogy már téged is le tudlak győzni!- mondta Inga mosolyogva.
- Majd meglátjuk!- mondtam nevetve.
- Visszatérve a tárgyra! Szeretnél visszajönni a táborba, hogy mentor lehess?- ledermedtem. Castra néztem.
- Igen, szeretne!- mondta Cast helyettem.- Én is vele megyek!
- Erre számítottam! Viszlát a táborban!- eltűnt, döbbenten állok.
Castiel csak mosolyogva néz rám. Hazaértünk és megbeszéltünk mindent. Elmentünk a táborba, ahol tárt karokkal fogadtak minket.
"Jelen"
Hát ez a mi történetünk. Remélem tetszett és élvezted! Most viszont be kell fejeznem, mert Inga nyaggat, hogy hadd verje meg Castot. Vele megyek, nehogy komoly sérülés legyen. Sziasztok!
"Írói megjegyzés"
Hát ez lett volna Dina története. Remélem tetszett! Köszönöm, hogy olvastátok, és nem adtátok fel. De ne búsuljatok amiatt, hogy vége, itt egy másik történetem is: www.iceflo.blogspot.hu
U.i.: Erre a blogra lehet, hogy teszek még fel kisebb történeteket, ami a saját kis kútfejemből származik. De addig is sziasztok!
"Írói megjegyzés vége"
Imádtam :)) kár hogy vége :/
VálaszTörlés