Már 4 hónapja, hogy Dina kómában van. Castiel teljesen kifordult önmagából, folyton csak zenét hallgat és nem beszél senkihez. Órák után nem jön velünk, hanem megy haza és Dina mellett ül. Minden nap ugyanígy megy. Pedig már április eleje van. Most is csak ül a padon és hallgatja a zenét. Nagyon megváltoztatta Dina hiánya. Jól van, hogy tetszik neki, de ennyire? Ilyet se láttam még! Odamegyek hozzá.
- Elmenjek hozzád és segítsek neked?- kérdeztem.
- Jöhetsz.- csak ennyit mondott.
Felkászálódtam és elmentem keresni a jegyzetfüzetemet. Már megint hova tettem?! Bezzeg a házira mindig emlékszem! Egész nap kerestem, de nem találtam. Amikor haza lehetett menni, elköszöntem a többiektől.
- Hova mész bátyó?- kérdezi Cassy.
- Elmegyek Castielhez, szegény maga alatt van.
- Dina miatt? Add át neki jókívánságaimat!- mondta Cassy.
Olyan kedves. Mindent elmondtam a húgomnak és mentem Castiellel. Csak némán mentünk egymás mellett, míg oda nem értünk. Úgy éreztem, hogy most bölcsebb hallgatni. Beléptünk az ajtón. Már Démon sem a régi. Tisztára le van fogyva szerencsétlen. Adtam neki enni. Ez nem jellemző Castielre, hogy Démont éhezni hagyja. Ő felballagott az emeletre a vendégszobába, ami immár 4 hónapja Dina lakhelyéül szolgál. Én is felmentem. Megláttam Dinát és majdnem földbegyökerezett a lábam. A haja nagyon megnőtt, így szinte a földig leért. Castiel leült mellé és beszélt hozzá. Én is leültem az ágy mellé és csak néztem. A medál még mindig a nyakában volt. Ránéztem a medálra és az egy pillanatra felizzott, amikor Castiel száját elhagyta e mondat: "Kérlek, ébredj fel!" Dina nyöszörögni kezdett. Castiel felállt és fölé hajolt. Dina kinyitotta fűzöld szemeit, ami fakó volt még. Castiel és én ledöbbenve álltunk. Dina kinyújtózott és próbált rendesen felébredni.
Mi Castiellel olyan "ez beszél?" tekintettel fordultunk egymáshoz.
- Hahó!- mondta és meglengette előttünk a kezét.- Majd szóljatok, ha beszélni fogtok!- mondta nevetve.
Mi csak álltunk, mint egy darab fa. Nem tudtuk feldolgozni, hogy Dina felébredt. Ő felpattant a helyéről és lement enni. Mi is lebaktattunk hozzá, éppen kirámolta a hűtőt. Felpakolt minden kaját amit talált és nekiállt enni.
- Nos, fiúk...- kezdte mi meg összerezzentünk.- Kinek az inge van rajtam?
- Az enyém, úgy se használom.- mondta mellettem Castiel.
- Hmmm...- nézett rajta végig.- Köszi! Egyébként kösz az ébresztést! Meddig aludtam?
- 4 hónapig.- mondtam halkan.
Megállt a kezében a kanál és leejtette. A szájához tette a kezét és egy könny csordult ki a szeméből. Gyorsan letörölte és evett tovább.
- Milyen hónap van?- kérdezi remegő hanggal.
- Április...- mondta Castiel.
- Akkor már ideje!- csapta le a kanalat és felállt a helyéről.
- Mit csinálsz?- kérdeztem, amikor elénk állt.
- Hunyjátok be a szemeteket!- mondta. Behunytuk és hallottam a lépteinek a zaját.
Én éreztem ahogy átölel. Én visszaöleltem, végül elengedtük egymást. Én kinyitottam a szemem és azt látom, hogy Castielt megcsókolja. Mikor a csóknak vége lett, átölelte.
- Szeretlek!- hallottam a suttogást.
- Én is téged!- mondta Castiel is.
Én úgy meghatódtam! Dina jól választott! Felém fordult és ismét megölelt.
- Jól választottál!- súgtam oda neki.
- Kedves tőled, hogy így gondolod!- mondta és mosolygott.
- Én megyek, sziasztok!- mondtam és kimentem a házból.
"Castiel szemszöge"
Lysander elment és kettesben maradtam Dinával.
- Mit csináljunk?- kérdezi vidáman.
- Lenne pár ötletem...- mondtam neki perverzen.
- Én másra gondoltam! Elmehetnénk a többiekhez!
- Akkor menjünk.- mondtam.
- Megyek öltözni!-mondta és felszaladt az emeletre.
Hmmm... Mi lenne, ha... Mondjuk meglesném? Ez jó ötlet! Csendesen felosontam a lépcsőn és a fürdő előtt leguggoltam. Dúdolás hallatszott bentről, így belestem a résen. Éppen az ingemet gombolta le magáról kínzó lassúsággal. Az utolsó gombbal bajlódott éppen, amikor teljesen nekidőltem az ajtónak. Az ajtó nagy nyikorgással kinyílt és Dina mosolygós arcával találtam magam szembe.
- Próbálkozni szabad, de nem helyes!- mondta és rám csapta az ajtót.
Hallottam ahogy kattan a zár és a kulcslyukat is betömte. Én visszamentem Démonhoz, aki mintha kiröhögött volna.
- Megpróbálod?- kérdeztem (a kutyámtól) gúnyosan.
Csak leült és nyüszített. Én is így gondoltam! Dina lejött az emeletről és kinézett az ablakon.
- Tudok szebbet is!- mondtam mosolyogva.
- Mi az?- kérdezte felém fordulva.
Odavezettem a tükörhöz. Fülig elpirult, majd megcsókoltam. Elindultunk és kikönyörögte, hogy először Rosához menjünk. Becsengettünk és Rosa szinte elájult ahogy meglátta a kómás barátnőjét. Miután Dina meggyőzte, hogy nem képzelődik egymás nyakába ugrottak. Beszéltek mind a ketten egyszerre és a végén elnevették magukat.
- Egyébként együtt vagytok?- kérdezi Rosa kíváncsi tekintettel.
Dina elpirult én meg csak mosolyogtam. Rosa vigyorgott, mint a tejbe tök és sejtelmesen húzogatta a szemöldökét. Elköszöntünk tőle és így jöttek sorban az ismerősök. Mikor vége volta körútnak vettünk egy fagyit.
- Finom?- kérdezem Dinától.
- Tudnék finomabbat is!- mondta és csábítóan végigmért a szemével.
- Most átveszed a stílusom vagy magadtól vagy ilyen?
- Is-is.- erre a válaszra felhúztam a szemöldököm. Magamhoz húztam, csak a fagyija volt közöttünk.
- Hmmm... Nekem tetszik!- mondtam és megcsókoltam.
Sipítozást és asztmás légzést hallottam magam mögül. Befejeztük és megfordultam. Ambert láttam meg, ahogy az ájulás határán van.
- Mi az, Amber? Elvitte a cica a nyelved?- kérdezte Dina, miközben a fagyiját nyalta.
- Felébredtél?! Pedig reménykedtem, hogy a halottas kocsi visz el!
- Tőlem nem szabadulsz olyan könnyen, kis hercegnő!- mondta Dina halál nyugodtan.
- Akkor gondoskodni fogok róla!- hátat fordított nekünk.
- Le ne törjön a körmöd!- mondta nevetve Dina.
- Nem fog, ribi!- vetette oda Amber.
- Tényleg?! Nem én jöttem ki fehérneműben az utcára!- mondta Dina foghegyről.
Amber fújtatott és elviharzott. A barátnői alig bírták tartani vele a lépést. Dina megette a fagyit és rám pillantott.
- Még hova menjünk?- kérdezi.
- Haza. Már fáradt lehetsz!
- Ugyan már! 4 teljes hónapot aludtam. Éljünk egy kicsit!- mondta.
Ahha... Éljünk egy kicsit, mi? Később már a hátamon kellett hazavinnem. Mikor hazaértünk, felkelt.
- Most ne próbálj lesni!- mondta és ment a fürdőbe.
Én letelepedtem az ágyamban. Dina benyitott a szobámba.
- Aludhatok veled?- kérdezte vacogva.
- Gyere!- mondtam.
Befészkelte magát, én meg átöleltem. Nemsokára egyenletesen szuszogott. Engem is lassan elnyomott az álom. Örülök, hogy visszakaptam, erre gondoltam aznap utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése