Elérkezett az osztálykirándulás napja. Dina nagyon el van varázsolva mostanában. Meglepem egy kicsit! Kisétáltunk a vonatállomásra és a tekintetünkkel az osztályt kerestük. Nem kellett sokáig kóvályognunk. Alexy a kék hajával, Rosa az ordibálással magukra vonták a figyelmet. Felszálltunk a vonatra és meg sem álltunk a célig. 4 óra az út a táborig, így szétuntuk magunkat. Én hátradőltem, bele Dina ölébe, ő pedig olvasott. Néha fel-felnevetett. Elkezdtem bökdösni a könyvét,de ő észre sem vette, csak tovább vihogott. Elegem lett belőle és kikaptam a kezéből a könyvet.
- Hé!- mondta és próbálta visszaszerezni a könyvet.
Rosa és Lysander vigyorogva néztek minket. Alacsony volt hozzám képest, így nem érte el a könyvet. Nekilökött az ülésnek és én leültem. Még mindig nem érte el a könyvet. Mindig elkaptam onnan, ahova nyúlt, így nem kapta meg a könyvet. Más módszerhez folyamodott. Beleült az ölembe, arccal felém. Elkezdte a nyakamat csókolgatni. Rosa és Lys pirultak bele. Az arcvonalamon haladt felfelé, közben a kezével a pólóm alá nyúlt. Még mindig nem engedtem el az olvasnivalót, de élveztem, hogy Dina velem foglalkozik. Már teljesen bolond voltam a csókjaitól és egy óvatlan pillanatban kikapta a kezemből.
- Köszike!- mondta vigyorogva.
- Mi a ...- felébredtem az álomból.
- Valld be, hogy élvezted!- mondta, miközben végigmért.
Leszálltunk a vonatról és egy erdő előtt álltunk. Az erdő belsejében volt a tábor, ott a pihenés lehetősége. Bementünk az erdőbe, már sötétedett amikor odaértünk.
- Pakoljanak le és takarodó!- kiáltotta az ofőnk.
Lepakoltunk, de nem aludtunk el. Mikor a tanárok horkolását hallottuk, kimerészkedtünk a sötétségbe. Tábortüzet gyújtottunk és köré ültünk.
- Mit csináljunk?- hangzott el a végzetes kérdés.
- Üvegezzünk!- mondta Rosa.
Mindenki belegyezett és üveg után néztünk. Mikor meglett, Rosa pörgetett. Kipörgette Alexyt.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!- Rosa ördögien elvigyorodott.
- Fogd meg a számodra legszimpatikusabb lány mellét!- mondta Rosa. Mi ámulva néztünk rá, Alexy meg fintort vágott. Alexy odament Dinához és megfogta a mellét! Én azt hittem, ott helyben szétütöm. Lysander lenyugtatott.
- Na, milyen volt?- kérdezte Armin.
- Mint két érett görögdinnye.- mondta Alexy némi gondolkodás után. A fiúk nyáladzottak, én meg dühösen néztem Rosára. Alexy pörgetett és Iris volt soron.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Fond be Castiel haját!- mondta Alexy és Iris mint az őrült, úgy rohant felém.
Én meg persze amikor meghallottam, futásnak eredtem. A többiek röhögtek, mi meg elvoltunk egy darabig. Végül rám ugrott és nem bírtam felkelni. A további pörgetéseket csinos kis fonással kellett végigülnöm. Iris jött és Dinát pörgette ki.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Mióta tetszik neked Castiel?- kérdezte Iris. Erre én is kíváncsi vagyok! Mindenki Dinát nézte, csöndben.
- Hát...-vakarta a fejét.- Először bunkónak találtam, de már akkor is megfogott benne valami.
- Ahogy sejtettük!- mondták a lányok kórusban.
Még így elment pár kör, jó sok minden derült ki, és sok hülyeséget csináltattunk a másikkal. Amikor végeztünk a játékkal, a lányok elmentek fürödni, csak mi, fiúk maradtunk a tűz körül.
- Na, Castiel?- nézett rám Armin.
- Mi van?
- Hogy haladtok Dinával?- kérdezte ÚGY nézve.
- Nem tartozik rád!
- Biztos vagy ebben? Mert áradozott valami srácról, jobban teszed, ha belehúzol!- mondta.
Valami srác?! Az alumínium dobozt úgy nyomtam össze, akár a papírt. Felpattantam és a tusoló részhez siettem. Éppen Dina lép ki rajta, pizsamában. Odaszorítottam a falhoz és csókolni kezdtem. Ő a nyakam köré fonta a kezét. Elváltunk egymástól és ő furcsán nézett rám.
- Mivel érdemeltem ki?- kérdezte.
- Hmm... azzal, hogy ilyen jól nézel ki pizsamában!- elpirult.
- Inkább menjünk aludni! Még a tanárok felébrednek.- mondta és elsietett.
Éppen helyezkedett a faházban. Én beosontam a sötétben. Nem vett észre, csak tovább pakolászott a sötétben. Megfordult és előugrottam a sarokból.
- Áááááááááá!!!!!!!- sikított.
- Nem hittem, hogy ennyire ijedős vagy!- mondtam nevetve.
- Nem tudsz nélkülem meglenni?- kérdezte, mikor abbahagytuk a röhögést.
- Nem.- mondtam és rámosolyogtam.
- Helyes, mert én sem nélküled!- mondta és leült mellém az ágy szélére.
Megcsókolt, ebben a csókban minden vágya benne volt. Kiküldött a szobából, mielőtt bármi is történhetett volna. Egyszer az enyém lesz. Addig meg csak megleszek valahogy. Elaludtunk és reggel 5:30-kor ébresztettek minket! Konkrétan ránk üvöltettek. Én csak ásítva feltápászkodtam és a reggeli cigimet elszívtam. Kimentem a többiekhez és egész nap túráztunk. Mire ebédidő lett, leszakadt szinte a lábam. Aztán még egy adag, jól van! Visszaértünk a táborba és a tanárok beszéltek.
- Zászlókat kell megszerezni az ellenséges csapattól! Az egyik csapatkapitány Dina, a másik pedig Castiel!- mondták és választottunk csapatot.
- Halálra vagytok ítélve, ugye tudod?- kérdeztem Dinától.
- Arra várhatsz! Kössünk fogadást!
- Hallgatlak!- mondtam.
- Ha én nyerek, visszaúton nyugodtan olvashatok!
- Ha pedig én, akkor velem fogsz foglalkozni a kirándulás hátralévő idejében.- mondtam.
- Áll a fogadás!- kezet ráztunk és a sípszó megszólalt. Rohantunk be az erdőbe. Az orrunkig sem láttunk.
Egy kicsit távolabb vihogást hallottunk. Odamentünk és éppen Rosa helyezte el az egyik zászlót, majd elfutott. Ez könnyű préda. Odasprinteltem és elhoztam a zászlót. Bepillantottunk a bokorba, ahol a mi zászlónk volt. Vagyis még pár perce ott volt. De hogy tűnt el?! Hiszen körülálltuk! Aztán leesett, hogy Dinát erre képezték ki...Tovább mentünk és még egy zászlónk odalett. Ügyes! Már csak 1 zászlónk volt, arra én vigyáztam. Éppen az ellenség utolsó zászlóját készültük elvinni, amikor valaki felkiáltott.
- Előre, csajok!!!!- hangzott és egy csomó lány futott felénk.
Teljes zűrzavar lett, mindenki a zászlót akarta. Dina megjelent a semmiből és nekidöntött egy fának. Elkezdett simogatni, majd csókolózni kezdtünk. Éreztem, ahogy a zászló a kezemben landol. Dina is hirtelen elkezd rohanni. Akkor nézem, hogy nincs nálam a zászló. Elkezdtem sprintelni, árkon-bokron keresztül. Végül a tanárokhoz értem, elsőként. Dina kiszabadult a bozótból, majd elmosolyodott.
- Akkor behajtom a tartozásod!- mondtam és magamhoz húztam.
- Reméltem is!- mondta és megcsókolt.
- Menjetek szobára!- kiáltották be.
Elnevettük magunkat, majd eltávolodtunk a tömegtől.
- Egyébként jó volt a taktikád!- mondtam.
- Mármint a figyelemelterelés?- kérdezte, miközben hozzám simult.
- Igen. Szívesen folytatnám...- mondtam és éreztem, ahogy Dina mosolyog.
- Én is...- mondta és megcsókolt.- Este találkozunk!
Mondta és elsietett. Beesteledett és a faházához mentem. Bekopogtam és ő szabályosan berántott a sötét szobába. Olyasmi történt, amit nem szeretnék részletezni! Képzeljétek el magatoknak! Elaludtunk és reggel Rosa ébresztgetett minket.
- Castiel! Menj át a fiúkhoz, mielőtt egy tanár felfedez!- mondta Rosa és én lassan, de biztosan elhagytam a faházat.
Kint a hideg szél megcsapta az arcom. Teljesen felébredtem. Gyorsan átmentem a fiúkhoz összecsomagolni. Bent volt még Kentin, Armin és Lysander.
- Hol éjszakáztál?- kérdezte Kentin.- Alexy hiányolt!
- Meghiszem!- mondtam nevetve.- És Dinánál voltam.
- Ahhha, értjük mi...- mondta Armin.
- Szeretnétek ti olyan nő mellett ébredni, mint Dina!- mondtam nekik.
Összecsomagoltunk és kimentünk a vonatállomáshoz. Dina az ígéretéhez híven csak velem foglalkozott. Leszálltunk és ő a háza felé vette az irányt.
- Hova mész?- kérdezem.
- Haza. Várok valakit!- mondta és elindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése