- Igen!- mondtam kíváncsian. Rosa sóhajtott egyet.
- Azt terjesztik, hogy te nem is voltál kómában. Szerintük csak tettetted. Azt hiszik, hogy Castiel felcsinált és 4 hónap kellett hozzá, míg az elvetetés helye begyógyul.- mondta én meg leblokkoltam. Néztem és nem reagáltam semmire.
- Dina? Dina!- mondta Rosa, de nem hallottam meg.
Rázta a vállam, a hajam az arcomba csapott.
- Ki terjeszti ezt?- kérdeztem halkan. Lehajtottam a fejem. Ökölbe szorítottam a kezem és mintha gonoszság járt volna át. De most nem tudtam tenni ellene. Megeresztettem egy gonosz félmosolyt. Rosa láthatólag megijedt.- Mondd, ki terjeszti?- kérdezem tagoltan.
- Amber és a barátnői.- mondta remegő hangon.
- Akkor erről megkérdezem őket!- mondtam és elsuhantam. Rosa utánam nézett.
Nem fogom hagyni, hogy ilyeneket terjesszenek rólam és Castielről. Elkezdtem futni, be az épületbe. Megláttam őket a folyosón. Éppen vihorásztak, de amikor megláttak engem, eluralkodott a jeges csend. Az egész épületben megfagyott a levegő- mindenki engem nézett. Úgy éreztem, hogy csak mi vagyunk ketten, Amber és én. Megálltam tőle egy 5 méterre. Ördögi mosollyal kinyújtottam felé a kezem. Ő csak hátrált egy lépést. A folyosón még egy lepke landolása is fülsüketítő zajjal járt volna. Ránéztem és tettem felé pár lépést. Ő próbált hátrálni, de nekiütközött a falnak.
- Hova mész, hercegnő?- kérdeztem ijesztő hangsúllyal.- Csak nem megijedtél?
- Nem!- mondta remegő hanggal. Odaértem hozzá, mindenki feszülten figyelt.
- Vigyázz magadra, kis hercegnő! A tömeg nem fog mindig körülvenni. A pletykálás pedig... nagyon csúnya dolog!- súgtam a fülébe. Éreztem, ahogy remegett. Eltávolodtam tőle és angyalian rámosolyogtam. Hátat fordítottam és elballagtam. A cipőm kopogása volt az egyetlen zaj. Kimentem a srácokhoz az udvarra. Kivettem a táskámból az innivalót és inni kezdtem. Megfélemlítésből mindig jó voltam. Az ördögöt hitelesíteni nem könnyű feladat, én csak az ördög ügyvédjének a szerepébe bújtam bele. A srácok engem figyeltek. Befejeztem az ivást és rájuk néztem.
- Bu!- mondtam hirtelen és összerezzentek.
Elkezdtem nevetni és ők is. Így mentünk a harcművészetre.
- Jó voltál, csajszi!- mondta Kim és rácsapott a vállamra.
- Köszi!- mondtam nevetve.
Átöltöztünk és bementünk a tesiterembe. Felsorakoztunk és a tanár megállt előttem.
- Örülök, hogy újra itt van!- mondta.
- Én is örülök neki!- mondtam és meglepődött.
- Miért?
- 4 hónap alatt sokat lehet fejlődni! Kíváncsi vagyok, hogy a srácok mennyit fejlődtek.- mondtam határozottan.
- Akkor ez eldőlt! Ms. Taylor fog elsőnek kihívni valakit!- mondta és a fiúkra mutatott.
- Legyen Castiel!- mondtam mosolyogva.
- Ő az elmúlt hónapokban nagy fejlődést mutatott. Biztos benne?- kérdezi a tanár.
- Akkor jó a játék, ha kemény!- mondtam.
Bementünk a ringbe és láttam Castielen, hogy mindent bele fog adni. Mindketten bemelegítettünk. Kickbox volt, így a tanár adott felkészülési időt. Lássuk, berozsdásodtam-e! Megszólalt a síp, Castiel azonnal reagált. Megfogta a derekam és a földhöz vágott. Ügyes! Nem tudott elég gyorsan lefogni, mert meglendültem és talpra ugrottam. Most én voltam soron. Felugrottam és bevittem egy pörgőrúgást, Castiel hátratántorodott. Gyorsan kirúgtam a lábát, elhasalt. Ráültem a derekára és hátracsavartam a karját. De ő kiszabadította és lelökött magáról. Próbált egy rúgást mérni az oldalamra, de én a karommal kivédtem. Megfogtam a lábát és csavartam rajta egyet. Ismét a földön volt, de most háttal. Ráültem a hasára és ránehezedtem a kezére. Csak az volt a baj, hogy vaságyastól vagyok 40 kiló, így lelökött magáról. Ráugrottam a hátára és a földre vittem. Úgy öleltem hátulról, mint egy koala. Éreztem, ahogy ver a szíve. Az izzadság csorgott rólunk, Castiel mellkasa meleg volt. A kidolgozott kockái fénylettek, a karjai baromi izmosak voltak. Egy szóval tudnám jellemezni: álompasi. A festett vörös tincsei cirógatták az arcom. A síp megszólalt és felálltam.
- Nagyon jó volt, Dina!- mondta Kentin.
- Köszi!- lepacsiztunk.
- Legközelebb nem lesz szerencséd!- mondta Castiel, miközben törülközött.
- Hmmm...- végignéztem rajta.- Remélem is, hogy legközelebb te szorítasz le a földre!
- Úgy legyen!- mondta, miközben perverzen végigmért.
Folytattuk a szakkört és este hazamentünk. Castiel kinyitotta a ház ajtaját és beléptünk. Leültem a kanapéra, Castiel pedig az ölembe dőlt. Egy ideig csak néztünk egymásra, majd elcsattant egy csók. Majd még egy és még egy. Arra eszméltem fel, hogy Castiel felettem van, a keze a hátamon járkál. Egy szál melltartóban nem is járkálhatna máshol... A lábam a dereka köré volt fonva, mindkettőnk teste lángolt. A kezem a derekához tettem és közelebb húztam magamhoz. Testünk szinte minden pontja egymáshoz ért. Akarom őt itt és most! És éreztem, hogy ő is kíván.Elváltunk egymástól, Castiel izmai megfeszültek. Majdnem kicsordult a nyálam, de annyi önuralmam azért volt, hogy visszatartsam. Ismét egymásnak estünk és már a melltartómat próbálta kikapcsolni. Én erre villámgyorsan felültem és megigazítottam magam. Nem szabad, még nem! Ő értetlenül néz rám.
- Mi a baj?- kérdezte és magához húzott.
- Még nem állok készen.- suttogtam. Mekkora hazugság! Kívánom minden egyes porcikáját, de az idő nem alkalmas.
- Megértelek.- mondta és az ölébe húzott.
Így ültünk egy darabig. Elmentem zuhanyozni, ő addig próbálta lehűteni magát. Lefeküdtem aludni. Pár óra múlva hallok egy hangosra sikeredett nyögést. Szépen csendben kinyitottam az ajtót. Ismét egy nyögést hallottam és a tévé hangját. Elmegyek a lépcsőkorlátig és lenézek a földszintre. Castielt látom a kanapén, körülötte egy csomó zsepi. Csak nem...? Amikor megláttam, hogy mi megy a tévében már biztos voltam benne. Visszalopakodtam az ágyikómba és elmosolyodtam.
- Nemsokára nem kell ehhez a tévé...- suttogtam magam elé.
Elaludtam és elég érdekeset álmodtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése