13. fejezet: A nagy mészárlás (Dina szemszöge)

Reggel felkeltem és még csak vasárnap volt. Mit csináljak? A gép nem köt le, így kimentem levegőzni. Sétáltam és Castiel jött velem szemben széles vigyorral a száján.
- Mi történt?- kérdezem és megfogom a karját.
- Deb kórházban van.
- Ennek örülsz? Azt hittem, hogy a barátnőd!
- Jól van, na! Idegesített!
- Megértelek!- mondtam és elnevettük magunkat.- Na én megyek, szia!
- Hova mész?
- Dolgom van.
- Milyen dolgod?
- Közöd?!- kérdeztem ingerülten.
- Csak nem a pasidhoz mész?- kérdezte gúnyosan. Elkezdtem nevetni.
- Az egyik barátnőmhöz megyek.
- Jól néz ki?- vágta rá Castiel.
- Már 24 éves. Nem a te eseted!- azzal otthagytam.
Az erdő szélén taliztam Nocoval, a jelentés miatt.
- Jelentést kérek!
- A célpont likvidálva. Már a kórházban sem tudnak rajta segíteni. Ha viszont mégis, én magam fojtom meg!
- Helyes! És itt egy másik hír.
- Mi az?
- A város keleti részében nagy mészárlás volt. Jó lenne, ha körülnéznél.
- Hogyne!
- És még valami!- a kezembe nyomott egy kis pénzt.- A munkáért!
- Köszönöm!
Elsétált, mert ő is sejtette amit én. Valaki van a közelben. Castielt látom meg a fának dőlni.
- Most már tényleg érdekel, hogy mit dolgozol!- mondta. Eltettem a pénzt.
- Nyomozz csak! Ha rájöttél, szólj!- mondtam gúnyosan.
Otthagytam másodjára is. Ha rájön, engem áthelyeznek. Vagy rosszabb. Inkább mentem a kórházba, és megmondták, hogy Deb melyik szobában fekszik. Éppen aludt, egy csomó infúzió volt rákötve a kezére. Megtapogattam az ütőerét, alig vert a szíve. Most tudom igazán sajnálni, de ő keverte magát bele. A méreg lassan, de biztosan emészti fel. Eljöttem onnan, nem szabad sajnálnom! Ő rossz ember! De akkor is! Így vitatkoztam magammal. Ahogy sétáltam az utcán, már délután volt. Elsétáltam a keleti részébe a városnak. Hullák hevertek mindenütt, de ezek frissek voltak. Itt egy nő, ott egy gyerek. Nem kímélt senkit, és nekem egy ilyen emberrel kéne végeznem? Ja, én kérek bocsánatot! Éppen egy sikátorba mentem, ahol egy véres kislány ült.
- Hol az anyukád?- kérdezem tőle. Ő csak félve mutat az egyik halott nőre.- Mi a neved?
- A nevem...- nyelt egyet.- Inga.
- Orosz vagy?
- Igen.
- Van rokonod? Vagy barátod, akihez mehetnél?
- Nincs.- olyan 9 éves lehetett. Már tudom mit kell tennem!
- Szeretnél egy gondoskodó anyát?
Sétáltunk és beszélgettünk. Egyszer csak a levegőből egy kés zúgott el mellettünk. A kislány átölelt én meg húztam magammal. Leültettem egy sikátorba. Kimentem és ismét egy kés súrolt. A gazdája is előkerült és valamiért a nyakláncom felé kapott. Elhajoltam és megfogtam az állát. Hirtelen egyet csavartam rajta, reccs! Holtan esett össze. Egy lány volt. Csak most ismertem fel, hogy Lili volt az, Deb barátnője. Ő is rajta volt a listán. Több gyilkosság, merénylet. Vérbe fagyva feküdt a földön, egy levél kandikált ki a kabátja alól. Ez állt benne:
"Keresd meg az Elődök medálját, ami az egyik lánynál van. Hozd el és megkapod a jutalmad!
Kr"
Ki az a Kr? Eltettem a levelet. Szerencsétlen már nem kap meg semmit, csak az ítéletet.
- Ez király volt!- szaladt ki Inga.
- Ilyet te is megtanulhatsz!
Kisétáltunk és a listámról már két név ki van pipálva. Ez egyszerűbb lesz, mint hittem! Nocot végül megtaláltam.
- Hogy fogadjam be?!- kérdezte szemrehányóan.
- Igen.- odatoltam a kislányt.
- De...- most fordult a kocka mivel én tűntem el. Ő csak mosolygott és elvitte Ingát a táborba.
Ott jó lesz neki. Talán még egyszer a tanára is lehetek. lejöttem a fáról és Castiel ölében landoltam.
- Mi a...?- néztem csodálkozva.
Megráztam a fejem, felpattantam és hazaszaladtam. Magamra zártam az ajtót és bementem a szobámba. Úgy érzem, hogy követnek.
- Jól érzed...- suttogta egy hang, a következő pillanatban tarkón vágott. Elájultam.

12. fejezet: Változás a tervben (Dina szemszöge)

Felkeltem és izgatott voltam. Az első melóm assassinként. Reggel kipattantam az ágyból és persze edzettem. Most egy kicsit furán öltöztem fel. Hogy is mondjam... fiúsan.

Kimentem az utcára felmérni a terepet. A tetőkön ugráltam végig, amikor meglátom Lysandert egy hozzá hasonló csajjal beszélgetni. Éppen nevettek, amikor megálltam. Ki lehet ez? Olyan szép. Én hozzá képest semmi vagyok. Figyeltem tovább, hogy mi történik. Lysander nevetett és fesztelenül beszélgetett vele. Sehol nem volt az a komoly stílus. A lány így néz ki.

Nekem a haja tetszik nagyon. Lehet, hogy ő az, akibe Lysander szerelmes? Inkább magukra hagytam őket. Ugráltam tovább és egy sokkal érdekesebb párost látok meg: Alexyt és Kentint. Alexy piros fejjel makogott neki valamit. Mintha szerelmet vallana neki. De az nem lehet, hiszen... Várjunk csak!!!!!! Mondjuk az mindent megmagyarázna. Lehet hogy Alexy homokos, mint a tengerpart? Kivárom a végét. A végén Alexy belekarolt Kentinbe.

Te is fiam, Kentin? Eljöttem onnan, mert majdnem elröhögtem magam. Odaértem a diszkóhoz, körbeszaglásztam. Nincs semmi gyanús... Még mindig Alexyék jártak a fejemben. Hazamentem, ezúttal az utcán. Amikor Kentin szembejött kuncogtam egy kicsit, de szerencsére nem vette észre. Már csak estére kell készülődnöm.
"Este"
Elkészültem, mehetünk! Ugyanazt viselem, csak rendbe szedtem magam. Megérkeztem és leültem a páholyba. Minden kapcsolatomat meg kellett mozgatnom, hogy itt lehessek. Vagy két órát vártam, míg megérkeztek. Három fiú, és három lány. A két fiú Lysander és Castiel, a harmadik nem tudom, hogy ki. Hosszú barna haja volt, furcsa ábrázattal. Titokzatosnak tűnt, ő egyből eltűnt a többiektől. Legalább nem kell vele szenvedni. A három lány Deb, Lili, akit az első napon láttam és az a lány akivel Lysander beszélgetett. A lány már nehezebb lesz, mert ő csak Lysander közelében marad. De Lysander is eltávolodik tőlük. Ó, hát könnyű dolgom lesz! Castiel, az a kemény dió! Odamentem a pulthoz és kértem egy italt. Olyan színű volt, mint a fagyálló. Látom, hogy Lili kiment a mosdóba. Most vagy soha! Letettem az italom és a táncolók közé mentem. Amikor Deb közelébe jutottam, látom, hogy Castiel is ott táncol. Vagyis bocsánat, inkább úgy írom hogy "táncolt". Ez inkább idegrángás volt. Castielt konkrétan arrébb rugdostam, teljesen be volt állva. Deb hátába mélyesztettem a mérgezett kést. Markolatig belenyomtam, de észre sem vette. teljesen leitta magát, úgy ahogy van. Kitáncikáltam a tömegből az italomhoz és megittam. Furcsa hatással volt rám. Mintha egy skrillex videóban lettem volna. Arra még emlékszem, hogy odamentem valakihez, aki megkérdezte jól vagyok-e. Legközelebb arra emlékszem, hogy a sráccal csókolózom, aki Castiellel jött. Arra tértem magamhoz, hogy szirénák szólnak mögöttünk. Észbe kaptam és kibújtam a szorításból. Futottam, mint az állat és végre hazaértem. Lefeküdtem aludni és elaludtam. Holnap jelentenem kell Noconak.

11. fejezet: Lényeg a kivitelezés

Mentem a parkba, mivel ott volt találkám Noco-val. Éppen vágtam át a fák között, amikor látom, hogy valaki a tó partján ül. Már sötét volt, így nem láttam tisztán, hogy ki volt az. Valamit énekelt. Nagyon jó hangja volt, a hang szinte magával sodort. Olyan szép volt, olyan békés. Számomra ismeretlen nyelven énekelte. Magával ragadott, és elmerültem benne. Egyszercsak megfordult és felemás szemei ragyogtak. Viszont ez nem az ismerős zöld arany párosítás volt. Ez vörös és jégkék párosítás volt. Kirázott a hideg. Az ének megváltozott. Már nem az a békés volt, hanem valami más. A karom önkéntelenül mozdult és a kést a saját torkomhoz emeltem. Az énekes hirtelen abbahagyta az éneklést és elfutott. Megszabadultam a bűbájtól. Átvedlettem assassin szerkómba és siettem tovább. Ki lehetett ő? Még azt se tudtam megállapítani, hogy fiú vagy lány. És az éneke... Nem gondolkodtam tovább ezen, mivel megérkeztem a mesteremhez.
- Mi a baj?- kérdezte a döbbent fejemet látva.
- Semmi!- vágtam rá. Nem szabad megtudnia.
- Akkor jó. Mi a terved?
- Deb a közeli diszkóban lesz. Mivel sokáig fog készülődni, így már csak késő este fog megérkezni. Amikor megérkezik, több ember is vele lesz. Én is ott leszek azon az estén. A páholyból fogom őket nézni. A többieket én csatolom le, hogy csak Deb maradjon a táncolók között. A tánc közben hátba szúrom és elmegyek onnan. Kb 3 percen belül mindenki észreveszi, hogy Deb elvérzett a mérgezett tőr használata miatt. Én már akkorra otthon leszek és játszom a gépen.
- A terv kivitelezhető. Szép munka!- eltűnt.
Elkezdtem az utam visszafelé, de még mindig figyeltek. Hallótávolságon kívülről. Még szerencse.
- Látlak. Gyere elő!- kiáltottam. Kijött a bokorból.- Mit csinálsz itt?
- Miért, nem lehetek itt?
- Éjnek idején?
- Ugyanez vonatkozik rád is.
- Miért követtél Lysander?
- Ki mondta, hogy követlek? Én esti sétán vagyok.
- Ami az én utamat keresztezi? Lysander, vigyázz magadra!- mondtam és ott hagytam.
Hátra fordultam. Már nem volt ott. Úgy látom, neked is van titkod Lysander! De most koncentráljunk a célra. Deb helyzetét csak tippeltem, ki kell faggatnom Castielt. Ami pedig a páholyt illeti, sok dolgom van! Hazarohantam és ledőltem aludni. Csütörtök van így holnap mindent el kell intéznem.
"Másnap"
Reggel szinte kipattantam az ágyamból. Még csak 6 óra volt. Gyorsan edzettem és csináltam palacsintát. Már rég nem ettem úgyhogy rám fért. Mikor befejeztem az evést, gondoltam levegőzöm egy kicsit. Még reggel fél hétkor nincs senki az utcákon így azt csinálhatom amit akarok. Konkrétan ugrándoztam az utcán. Röhögést hallok magam mögül.
- Mi van, Castiel?
- Nem tudsz aludni?
- És te? Azt hittem otthon vagy és éppen kivasalod a hajadat.- mondtam és lehervadt a mosoly az arcáról velem ellentétben.
- A jó k*rva anyádat!- mondta dühösen.
- Nincs anyám, lehet igazad van.- mondtam széles mosollyal. Igazából belül már lefejeztem 56-szor.
- Árva vagy?- kérdezte.
- Nem látszik?! Nem kell a sajnálatod! Tudok magamról gondoskodni!- ordítottam.
Ő csak bólintott majd megölelt. Nem értettem semmit, de jól esett. Visszaöleltem és így álltunk egy darabig. Elválltunk egymástól.
- Kösz, ez jól esett.
- Erről ne szólj senkinek!- mondta.
- Persze, persze Deb ki is nyírna!
- Az tuti!
- És igaz, hogy diszkóba akar menni?
- Ezt honnan tudod?
- Nem adom ki a forrásaimat. De igaz?
- Igen, hétvégén megyünk is.
- És hova?- kérdeztem. Azt hittem nem fog válaszolni.
- Csak ide.
- Ahogy sejtettem.- dünnyögtem.
- Mi?
- Csak hangosan gondolkodtam!- mondtam.- De mennem kell! Szia!
Gyorsan eljöttem onnan és megint úgy éreztem mintha figyelnének, de ezúttal nem foglalkoztam vele. Otthon felkaptam a hátizsákom és elindultam a suliba, most a háztetőkön. Leugrottam a suli előtt. Mindenkivel összehaverkodtam már kivéve a plázacicákkal. Most Rosa a legjobb barátnőm. És most őt látom felém szaladni.
- Szia Dina!!!
- Szia Rosa! Mi a helyzet?
- Gyere, ezt látnod kell!- elráncigált oda ahova a híreket szokták kifüggeszteni.
- Mi olyan fontos?- kérdeztem és rámutatott egy szórólapra.
- A suli színdarabot fog szervezni. Segítesz nekem bejutni?
- Hogyan segíthetnék?
- Juss be a szereplők közé és így be tudsz ajánlani, mint jelmeztervezőt.
- Vagy, beajánlak Natanielnél és ő meg a tanároknál.- mondtam. Színdarabban csak akkor szerepelek, ha meg kell ölni valakit. Bár a színdarabról még nem döntöttek...
- De én nem akarok olyanoknak tervezni, mint Amber, aki biztos megkapja a főszerepet.
- Akkor megpróbálkozom vele!- jelentettem ki. Nem fogok vele szemben veszíteni.
- Tényleg? Kössziiiiiiiiiiiiii!- visította és a nyakamba ugrott.
Végre le tudtam tenni. A hátam mögé nézek és valami éppen készülődött. Az udvaron az emberek egy gyűrűt formáltak, ami két dolgot jelenthet: cikis dolog vagy bunyó. Sajnos a másodikkal beletrafáltam. Én is odamentem és Castiel meg Nataniel volt ott. A szőke herceg mibe keveredett? Bunyó készült. Ha a bunyónak számít, hogy Castiel fogja és üti. Amikor ütni kezdték volna egymást én ott termettem, megfogtam mindkettőnek a csuklóját és hátracsavartam. Mindketten felszisszentek, a tömeg húúúzott.
- Tűnés innen, míg szépen mondom!- ordítottam és mindenki eltűnt.
- Miért avatkoztál bele?- kérdezték egyszerre.
- Vajon miért? Natanielt verted volna tovább, és téged Castiel kicsaptak volna. Min kaptatok össze egyáltalán?
- Közöd?!- kérdezte Castiel.
- Van, amíg bármelyik testrészedre csapást tudok mérni. Te is tudod, hogy melyikre gondolok!- mondtam.
- Egy igazolást kellett volna aláírnia.- mondta Nataniel.
- Ennyi? Most komolyan?
- Ja. Most boldog vagy?- kérdezte Castiel.
- Igen. És meg is mondom miért... mert ezért a húzásomért csaptak ki a régi iskolámból, és most arra használhatom, hogy ne csapjanak ki másokat.
- Mit csináltál?!- kérdezte Castiel.
- Az egyik gyerek beszólt és bevittem egy rúgást oda ahova ti se akarnátok és szegényt úgy hazavágtam, hogy orvosi beavatkozás kellett. Egy kicsit agresszívan intézem a dolgaimat. De nyugi, titeket nem bántalak. És most felejtsétek ezt el és ha visszahallom valahonnan, már a mentőnek kell jönnie értetek. Értve vagyok?!- mondtam ezeket mérgesen.
- Igen.- mint a katonák úgy mondták. Elengedtem őket, ők pedig beszaladtak az épületbe.
- Lysander, neked is világos?- beszéltem a bokorhoz.
- Igen.- hangzott.
Helyes. Imádom a dühöngő őrült szerepét. Így biztosítottam magam, hogy senki se kerüljön hozzám túl közel. Nem akarok pasit. Bár jó lenne valaki... Erre nem is szabad gondolnom! Suli után elintéztem a páholyt. Minden terv szerint, remek! Most már csak az alany kell. Mentem haza a parkon keresztül és megint láttam. Most viszont nem álltam meg. Hazaértem és lefeküdtem aludni. Mozgalmas egy nap volt, az biztos.