10. fejezet: Mi van itt? (Dina szemszöge)

Éppen odaértem az edzőterembe. Kentint látom meg, ahogy felém közelít.
- Félelmetesen pontos vagy!- mondta és elröhögtük magunkat.
- Nos, igen. Szakmai ártalom. Mivel szeretnéd kezdeni a bemelegítést?
- Én egyből el szoktam kezdeni az edzést. De akkor kezdjük egy kis futással.- mondta.
- Oké, kezdjük!
Közelítettünk a futópadokhoz és egy 10 perces futással kezdtük. Utána egy kis gimnasztika és guggolás. Szóval a lájtos változat.
- Te hogy bírod ilyen jól?
- Én ezt minden nap megcsinálom.- válaszoltam.- Vége a bemelegítésnek! Most jöjjön az éles edzés!- mondtam és nevetést hallottam magam mögül.- Van valami hozzáfűznivalód, Castiel?
- Te tényleg vele edzel?- mintha én itt se lennék!
- Castiel, nem úgy volt, hogy megküzdesz vele?- kérdezte Kentin.
- Tényleg, így volt! Vagy beijedtél?- kérdeztem gúnyosan. Ideje, hogy kapjon a képébe.
- Küzdjünk meg! Belül van a ring, menj előre!- ez nekem gyanús. Csak vállat vontam és otthagytam a fiúkat.
"Eközben a fiúknál"
- Mit akarsz tőle?- kérdezi Kentin.
- Csak azt akarom, hogy töltsön velem egy délutánt. Deb már idegesít.
- És mi lesz Deb terve? Mit tervez hétvégére?
- Csak egy balhé, semmi több. Ezt is megússza, mint a többit.
- Egyszer elkapják.- mondta Kentin és jött utánam.
"Dina"
Mennyit csacsognak ezek?! Végre itt vannak! Castiellel bementünk a ringbe. Kentin jelezte a harc kezdetét. Ő keményebb ellenfél, mint Lysander. Ő is hasba vágással akart kezdeni, de kivédtem. A lényeg az, hogy vagy 10 percig harcoltunk, de semmi. Teljesen egyenlőek voltunk. Kiegészítettük egymást. De nálam nem lesz jobb egy jött ment gimis fiúcska! Jöjjön a specialitásom! Leguggoltam, megfogtam a lábát és úgy lerántottam a földre, hogy csak úgy nyekkent. A tízes számolás után se kelt fel. Végül felsegítettük Kentinnel.
- Hol tanultad ezt?- kérdezi elképedve.
- Faluról jöttem. Ott tudják, hogy kell valakinek ellátni a baját!
- Az szép! És meddig maradok így?- teljesen mozdulatlan volt.
- Max 15 perc. Ez pedig nem is volt bénító fogás.
- Nehogy megmutasd!- vágta rá Castiel.
- Inkább menjünk kajálni! Még találkám is lesz.- mondtam erre a fiúk összenéztek.
- Kinek volt szerencséje a halál angyalához? Őt is földhöz vágtad?- kérdezte Castiel.
- A munkaadómhoz megyek!- mondtam.
- Mit dolgozol?- kérdezte a vöröske.
- Mi közöd hozzá?!
- Jól van, csak kérdeztem!
Ettünk és én elköszöntem a fiúktól. Sietnem kellett, ha oda akarok érni. De mintha valaki követne...

9. fejezet: Az első ember

Megláttam Noco-t.
- Mit keresel itt?- kérdeztem a régi tanárom.
- Téged. Hogy haladsz?
- Még kellenek információk.
- Akkor siess! Az egyik szövetkezet működésbe lépett. A listán van a fejük. Keresd meg és nyírd ki, még a hétvége előtt!- suhintott a katanájával és eltűnt.
Sietnem kell! Gyorsan lementem és benyitottam a Dök terembe. Senki nem volt bent, pont kapóra jött. Elkezdtem kotorászni a papírok között. Á megvagy! Szóval te vagy Deborah. Holnap elintézem ezt a pénzéhes lotyót! Több sikkasztás és mellé még pénzmosó hálózat is. Szép fogás! Amikor kimentem volna, Natanielbe futottam bele.
- Mit keresel itt?
- Csak egy dokumentumot le kell fénymásolni.
- Akkor menj!
Hú... ez meleg volt. Ez a fiú nagyon hiszékeny... De akibe beleütköztem az kevésbé.
- Hova sietsz ennyire?- kérdezte Lysander.
- Egy haláli melóhoz.
- Kíváncsi vagyok, hogy mi járhat a fejedben...- mondta.
- Én is, hogy mi a tiédben. De tudod hogy miért nem mondom el?
- Miért?
- Mert régen azt mondták, hogy a kíváncsiság nagyon rossz tulajdonság!- mondtam mire elmosolyodott.
Mosolyogva tovább mentem. A dokumentumot gyorsan lefénymásoltam és visszatettem a helyére. Sétálok a folyosón és valakibe beleütközöm. Hát ki más lenne, mint Kentin.
- Min gondolkodtál el ennyire?
- Jaa, semmin!
- Szörnyen hazudsz! Mond, mi az?
- Csak a holnap délutánról gondolkodom.
- Mi lesz holnap?
- Csak a munkámban egy ügyfél.
- Dolgozol? Mit?
- Nem kérdezel egy kicsit sokat?
- De, igazad van! Van kedved délután eljönni velem edzeni?- nagyon meglepett a kérdés.
- Oké, miért ne. De délután kikérdezel? Rosszul vagyok a matektól.
- Megegyeztünk. Akkor délután!
Elsietett. Amint eltűnt, láttam, hogy Lysander és Castiel beszélget. Néha felém pillantottak, ez azt jelenti, hogy rólam beszélnek. Egy kicsit közelebb megyek...
- ... azt akarja, hogy elvigyem egy diszkóba. Ezt komolyan gondolja?!
- Haver, szerintem engedj neki! Tudod, mi volt a múltkor!- mondta Lysander.
- Igen emlékszem. És neked bejön valamelyik csaj?- kérdezte Castiel.
- Igen,...- a hülye csengő beleszólt, így nem hallottam a csaj nevét!
Elmentek és én sorba szedtem a tényeket. Lysandernek tetszik valaki, ma Kentinnel megyek edzeni, és Deborah diszkóba akar menni. Már csak azt kell kiderítenem, hogy hova és mikor. És még a Lysandernek tetszik valaki sztorit is ki akarom deríteni. Tudom, hogy a kíváncsiság rossz tulajdonság, de akkor is szeretném tudni! Amint ezen gondolkodom, sóhajt hallok magam mögül.
- Hallgatózunk, hallgatózunk?
- Akkor te mit csinálsz?
- Nem látod? Katonák üldöznek.- egyből tudtam, hogy Armin az.
- Add ide!- ideadta és én felháborodtam.- Nem jutottál tovább? Pedig ez a legkönnyebb rész!
- Ha olyan könnyű, csináld meg!
- Oké, nyugi! Figyelj!- végig vittem neki a küldetést, és gyorsan rányomtam az emlék visszajátszása gombra.
- Ezt miért csináltad?
- Ne mindent én csináljak meg!- azzal ott hagytam, hadd szenvedjen.
Vége lett a sulinak és igyekeztem a találkozóra...

8. fejezet: Rajz és klub (Dina szemszöge)

Ugyanúgy csináltam mindent mint tegnap. De ezúttal sikerült választanom szakkört. Fél siker! Végül a rajz és a harcművészet nyert. Ja és folytattam a rajzokat a fiúkról. Kentinről ezt hoztam össze:Egy kicsit félre érthető.
Alexy is kemény dió volt, de róla is összehoztam valamit:

Nem nagyon ismerem, de majd egyszer újra megpróbálkozom ezzel a rajzzal. És ami Lysandert illeti... Róla nem tudok semmit, így nem is tudtam lerajzolni. Majd talán egyszer...
De visszatérve a klubokra. Ma lesz az első harcművészet. Remélem lesz ott íj is! Délután kettőt ütött az óra és mi ott sorakoztunk tesicuccban. Én és egy Kim nevű lány voltunk egyedüli lányok. Azon kívül még ott volt Castiel, Lysander, és persze Kentin. Mind furcsállva néztek rám. Ezt a szakkört egy enyhén pedofil tesitanár tartotta.  Így szólt hozzám:
- Kislány, komolyan gondolta, hogy beáll közénk?
- Igen, uram!
- Maga akarta! Tudja valamelyik fegyvert használni ezek közül?- arrébb lépett és megláttam az íjat.
- Igen. Már kiskorom óta nyilazom.
- Akkor mutassa meg, hogy mit tud!- odadobta nekem az íjat.
Kimentünk a tesiterem mögé, és ott volt egy komplett gyakorlópálya. Azonnal beleszerettem! odamentem a céltábla elé egy 50 méterrel.
- Nem lesz az sok?- kérdezte Castiel vihogva.
- Éppen hogy kevés.- mondtam mire csend lett.
Megfeszítettem az íjat. Ellőttem és pont a közepébe ment. Mindenki tátott szájjal figyelt. A tanár elismerően biccentett.
- Most lássuk, hogy megy a harc.- mondta a tanár.
- Milyen stílusban kell?
- Ezt hogy érti?
- Lehet kickbox, birkózás, box...
- Legyen sima kickbox.
- Értettem!
- És kit akar ellenfélnek?- végig néztem az embereken.
- Legyen Lysander!
- Lysander kemény ellenfél. Biztos benne?
- Halálosan!- minél keményebb a harc, annál jobb.
Lysander kijött a ringbe, velem egyetemben. Megszólalt a síp és egyből hasba vágott. Na most gurultam be! Mielőtt az arcomra is támadást mért volna, a háta mögé kerültem, megfogtam a kezét és lecsavartam a földre. Még nem volt mindkét válla a földön, így ráfeküdtem. Végül sikerült lent tartani, de vörös lettem, mint a paprika.
- Szép volt.- mondta, miután lefújták a meccset.
- Te is jól harcoltál.- mondtam.
- Hé, Lys! Levert egy lány?- amint meghallottam ezt a becenevet elkapott a röhögőgörcs.
- Próbáltál már küzdeni vele?- nézett ahogy már a hasamat fogtam a röhögéstől. Végre meg bírtam szólalni.
- Fiúk, ti együtt vagytok?-kérdeztem röhögve. Castiel egyből elment Lysander mellől.
- Honnan veszed ezt?- már a többiek is röhögtek.
- Becézgetitek egymást. Fogadjunk, hogy Lysander is hív valahogy.
- Hé, Cast! Hova mész?- Castiel ki akart sunnyogni az öltözőből.
- Tényleg! Nem arról volt szó, hogy megküzdünk?- üvöltöttem utána.
- Majd máskor.- hallottam.

Átöltöztünk mindannyian és kijöttünk a tornateremből. Beszélgettünk és egyszer azt látom, hogy valaki járkál a tetőn. Elköszöntem a többiektől és elindultam fel a tetőre. Amint kinyitottam a nehéz vasajtót megláttam Noco-t. 

7. fejezet: Mit érzek? (Dina szemszöge)

Másnap kerestem egy kicsivel csinosabb ruhát. Olyan ruhát vettem fel, amit néha viseltem a táborban is. Csak most tűnt fel, hogy milyen nagy a szemem. Felvettem a rejtett pengémet is. Olyan büszke vagyok rá!

A pengém úgy néz ki mint egy menő csuklószorító. De ezt nem ajánlatos nyújtogatni.

Igaz, hogy többet takar mint a csuklóm, de megéri.
Az utam most zökkenő mentes volt. Nem botlottam ma senkibe. Vittem a rajzfüzetemet és úgy terveztem, hogy rajzolgatok egy kicsit a suliban. De persze ezt is keresztül kellett húzni! Túl korai... Beértem a suliba és az igazgatónő egyből megtalált.
- Kisasszony, kérem válasszon ma egy szakkört, ahova járni szeretne.- és el is ment. Ebben az iskolában luxus köszönni, már bocsánat?! Elkértem Mr. Faraize (fogalmam sincs hogy kell kiejteni) listáját a szakkörökről. Kiültem egy padra és nézni kezdtem őket.
- Akkor lássuk... kertészkedés: nem az én világom, rajzszakkör: esélyes!, kosárlabda: jó srácok lehetnek ott, de én egyáltalán nem tudok játszani, énekkar: inkább nem mondok semmit, harcművészet: jöhet! és végül sakk: logikában nem vagyok nyerő. De van még itt hip-hop, ír tánc(?), és néptánc. Azt írja a lap, hogy legfeljebb négy szakkört választhatok. De annyi időm nekem sincs.- így gondolkodtam és a végén félre raktam. Rajzolok egy kicsit! minden srácnak elkészítem a portréját és majd megmutatom nekik. Akkor kezdjük Castiellel! Gondoltam jól beszívatom. Egy ilyen kép is lehetne:


 Jól van na! Nem leszek ilyen szemétláda. A végén egy elég tűrhető portré lett. Ehhez képest legalábbis. A végén ilyen lett:

Nem tudom, hogy cigizik-e, de jól áll neki. Most jöhet Armin! De hol...
- Szia, Dina!- mondta mellőlem egy hang.
- Szia Armin! Épp téged kerestelek!
- Engem? Miért?
- Lerajzolhatlak?
- Persze! És mit kell csinálnom?
- Csak azt amit szoktál!
- Oké!- mondta és elővette a PSP-t.
Elkezdtem rajzolni. Elég necces volt mert mozgott közben. Rápillantottam a játékára és egyből mosolyogtam. Az Assassin's Creed 4 ment rajta. Szegényt éppen kergették a katonák.
- Segítsek?- kérdeztem.
- Ismered ezt a játékot?
- Ki nem ismeri?- mondtam és a kezembe vettem a játékot.
- El ne rontsd!
- Nyugi! Bízz bennem!- mondtam. Egy kis idő múlva sikerült végig vinni a küldetést.
- Ezt hogy csináltad?- visszaadtam neki a játékot.
- Már kijátszottam.
- Kösz a segítséget!- mondta és elpirult.
A rajzot otthon fejeztem be. Valahogy illik hozzá ez a kép. Olyan helyes...

Kis édes ez az Armin...