43. fejezet: A boldog vég? (Dina szemszöge)

Itt a ballagás napja. Korán felkeltem az ágyból és összeszedtem a ruhámat. Egy fekete-fehér ruha mellett döntöttem, fehér harisnyával és fekete bokacsizmával. A hajamat összefontam és feltettem egy nyakláncot. A régi azték medál valamilyen szinten hiányzott. Mintha nem lenne velem egy részem, de ez az érzés halványodik. Fűzöld szememet fekete szemceruzával tettem még kifejezőbbé, az arcommal nem babráltam semmit, majd úgy is kipirosodik. Egy szolid fülbevalót betettem és a tükörbe néztem. Egy lány állt előttem, aki bizonytalan magában. Ennyit változtam volna 2 év alatt? Úgy néztem ki, mint egy felnőtt nő. Már 7-kor elkészültem, de még Castielt is gatyába kell ráznom. Odaültem az ágy szélére, amiben a világ leghelyesebb fiúja aludta az igazak álmát. Rátettem a kezem a mellkasára és éreztem a szíve dobbanását. A kezemet a fejére csúsztattam és az ujjaimmal kifésültem az arcából a haját. Vörös tincsei szétterültek a párnán, amin elmosolyodtam.Az arcán egy apró vigyor jelent meg. Megcsókoltam és felébredt.
- Kelj fel, ma ballagás!- mondtam és lementem.
A kávét főztem, amikor lejött. Éppen a nyakkendővel szenvedett. Az ing szétgombolva, kilátszik a hasizma. Végeztem, a kávét az asztalra raktam. Odamentem hozzá és ő ledermedt. Az ujjait elvettem a nyakkendőről és normálisan megkötöttem. Az inge begombolásába is belekezdtem, amikor megszólalt.
- Pedig így akartam menni!- mondta azzal a szívdöglesztő mosolyával.
- Hogy a hasizmod kilátszik? Na nem, abból a látványból másnak nem adunk!- mondtam mosolyogva.
- Félsz, hogy még más is látja?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem, max attól, hogy a csajok cafatokra tépnek!- mondtam és adtam a mellkasára egy csókot, mielőtt rágomboltam volna az inget.
Leültünk és megittuk a kávét. Mire szépen lassan elkortyolgattuk, menni kellett a suliba. Felkaptam a magassarkúmat, gyorsan elindultam. De ez nem edzőcipő volt, így majdnem hasra estem volna benne, ha Castiel nem kap el.
- Te is egy szerencsecsomag vagy!- morogta a fogai között.
- Igen, akinek füle is van, vöröske!- mondtam és felegyenesedtem.
Szépen lassan tipegtem előre, miközben Castiel röhögött rajtam.
- Tudod, milyen nehéz benne menni?- kérdeztem felháborodva.
- Csak te vagy a béna!- mondta röhögőgörccsel küszködve.
- Ezt még visszakapod!- rányújtottam a nyelvem.
- Alig várom!- elém lépett és megnyalta a kinyújtott nyelvemet.
- Inkább segíts!- mondtam, amikor kijózanodtam a kábulatból.
- Gyere!- mondta és megfogta a karomat.
Esküszöm, hogy nem veszek fel többé magassarkút! Így tipegtünk végig, mire nagy nehezen a sulihoz értünk.
- Dina, imádom a cipődet!- ugrott elém Rosa, mire majdnem hanyatt estem.
- Majd neked adom!- mondtam és Rosa ÚGY nézett rám.
- Tetszett tegnap a buli?- kérdezte vigyorogva.
- Miért ne tetszett volna.- mondtam mit sem sejtve.
- Nem akadt ki?- kérdezte Castielre mutatva.
- Min kellett volna kiakadnom?- kérdezte mérgesen Cast.
- Semmin! Csak volt ott pia, és ezért!- mondtam gyorsan és Rosának üzentem a szememmel, hogy fogja be!
- Igen, csak ezért kérdeztem!- mondta Rosa, hála istennek, vette az adást.
Bementünk a suliba és gyönyörűen feldíszített folyosók vártak minket. Meseszép csokrok voltak feltűzve, a padló csak úgy ragyogott a tisztaságtól! Végigmentünk, közben a lányok az öltönyös Castielre csorgatták a nyálukat, aki átkarolt engem. Megpillantom Ambert, aki egy baromi rövid és nagy dekoltázsú ruhában feszít, aminek ráadásul háta sincs. 10 centis sarokkal elénk libben.
- Őt választod helyettem?- sipákolja Castielnek.
- Te még választási lehetőség sem voltál!- vágta rá bunkón. Amber megingott, az ájulás kerülgette.
Mi kimentünk az udvarra, ahova egy emelvény volt felállítva. Armin lépett mellém és a fülembe súgott.
- Noco várni fog a suli előtt, ballagás után.
- Kösz az infót!
- Nincs mit!- mosolyogva lépett távolabb, mielőtt Cast megfojtotta volna a puszta tekintetével.
A csajokkal dumáltunk, mikor a mikrofon recsegni kezdett. Az igazgatónő reszelős hangja ütötte meg a fülünket.
- Üdvözlöm a végzős diákokat! Ez a 4 év gyorsan suhant el a fejünk felett...- egy egész hegyi beszédet tartott, de meglepő módon mindenki odafigyelt rá. Még én is. A beszéd mintha a szívünkhöz, a lelkünkhöz szólt volna. Pár lány már zokogott, amikor a kisebbek énekeltek nekünk egy búcsúdalt. Mikor végigmentünk a termeken, a lányoknak már szinte minden smink lefojt. Azután a csokrokat átvettük és végre egymástól is elbúcsúzhattunk.
- Úgy fogtok hiányozni!- zokogta Viola, mikor mindenki mindenkit körbeölelt.
- Rosa, mondjon pár szót!- lépett be a diri.
Rosa megkaparintotta a mikrofont és elkezdte.
- Mit is mondhatnék... Itt hagyni ezt az iskolát nagyon fáj. Szerintem mindenki így gondolja. De ez alatt a 4 év alatt összekovácsolódtunk. Voltak szerelmek és csalódások, jó és rossz élmények. De itt az álom nem ér véget, csak másképp éred el. Bárcsak itt maradhatnánk örökké, de nem lehet. Telik-múlik az idő, öregebbek lettünk.  Itt már nincsen számunkra hely, ezt mindenki tudja. Köszönjük az osztályfőnökünknek és az egész tanári karnak ezt a remek 4 évet. És ne felejtsenek el minket! Találkozunk az osztálytalálkozón! Jó sztorikkal jöjjetek ám!- mondta Rosa. Még jó, hogy rövidre fogta, különben még jobban zokogni fogok.
Vége lett a ballagásnak, Noco ott várt a kapuban.
- Szia, Dina! Örülök, hogy látlak!- mondta mosolyogva.- Neked is örülök, Castiel!
- Miről lenne szó?- kérdeztem.
- Van valaki, aki látni akar!- mondta és előbújt mögüle Inga.
- Szia, Inga!- öleltem meg a kislányt.
- Már 14 éves. Remekül bánik a fegyverekkel!- mondta Noco.
- Lehet, hogy már téged is le tudlak győzni!- mondta Inga mosolyogva.
- Majd meglátjuk!- mondtam nevetve.
- Visszatérve a tárgyra! Szeretnél visszajönni a táborba, hogy mentor lehess?- ledermedtem. Castra néztem.
- Igen, szeretne!- mondta Cast helyettem.- Én is vele megyek!
- Erre számítottam! Viszlát a táborban!- eltűnt, döbbenten állok.
Castiel csak mosolyogva néz rám. Hazaértünk és megbeszéltünk mindent. Elmentünk a táborba, ahol tárt karokkal fogadtak minket.
"Jelen"
Hát ez a mi történetünk. Remélem tetszett és élvezted! Most viszont be kell fejeznem, mert Inga nyaggat, hogy hadd verje meg Castot. Vele megyek, nehogy komoly sérülés legyen. Sziasztok!
"Írói megjegyzés"
Hát ez lett volna Dina története. Remélem tetszett! Köszönöm, hogy olvastátok, és nem adtátok fel. De ne búsuljatok amiatt, hogy vége, itt egy másik történetem is: www.iceflo.blogspot.hu
U.i.: Erre a blogra lehet, hogy teszek még fel kisebb történeteket, ami a saját kis kútfejemből származik. De addig is sziasztok!
"Írói megjegyzés vége"

42. fejezet: Végzős pizsiparty (Dina szemszöge)

Hát igen, végzősök vagyunk. Jó nagy idősíkot kihagytam, mivel 12. év vége felé járunk, ballagás előtt. Mindenki összejött valakivel, én személy szerint Castiellel melegedtem össze. És most itt fekszem az ágyamban, mellettem Castiel szuszog békésen, és azon gondolkodom, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül. Castiel keze a derekamon pihen, én megpróbálok kibújni alóla.
- Nem mész innen sehova!- mondta hirtelen Castiel és maga alá húzott.
- Jó reggelt!- mondtam és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, nemcsak a számon, hanem lement a nyakamra is. A végén annyira ki akartam szabadulni, hogy a földön kötöttünk ki.
- Miért vagy ennyire izgatott?- kérdezi Castiel.- Csak nem az ottalvás miatt, ami Rosánál lesz?
- Belelátsz a fejembe!- mondtam és felpattantam.
- Miért nem fekszünk vissza egy kicsit?
- Te feküdj vissza, én készülődöm.- mondtam és a tükör elé álltam, ami padlótól plafonig ér.
- Nélküled hideg az ágy!- mondta és átölelt hátulról.
Egy szál alsógatyában még mindig szívdöglesztően néz ki. Elkezdte csókolgatni a nyakam, tudja, hogy az a gyengém. A keze közben a derekamról lecsúszott a combjaimra és onnan újra felfele. Elgyengültem az érintésétől és ezt ő is nagyon jól tudja. De ha még egy percig ezt csinálja, én itt helyben lefekszem vele. Ezért le kellett állítanom. Még mázli, hogy már megvan az érettségi, még Castiel is átment valahogy.
- Figyelj, 11 óra van és 2-re kell mennem Rosához.- mondtam és kimentem a szobából.
Mikor a lépcsőhöz értem, vettem egy mély levegőt. Még mindig bizsereg a helye Castiel csókjainak. Lementem a lépcsőn és csináltam kávét. Castiel addig elszívta a cigijét az erkélyen. Leültem az asztalhoz és szépen lassan megiszogattam a kávét. Elkezdett csörögni a telefonom. Rosa mosolygós feje villogott rajta.
- Szia!- vettem fel a telefont.
- Ugye nem felejtetted el?- kérdezi egyből.
- Persze, hogy nem! Alig várom!- mondtam mosolyogva.
- És van egy meglepetésem nektek! A pizsiparti nagyot fog szólni!- mondta vihogva Rosa.
- Izgatott vagyok! Mi lesz az?- kérdeztem kíváncsian, közben Castiel lejött.
- Mi lesz?- kérdezte Castiel a lépcsőn.
- Ez ki volt?- kérdezte Rosa a telefonba.
- Nyugi, ez csak Castiel!- mondtam Rosának, közben Castiel közelebb jött.
- Ne hagyd, hogy ő is hallja!- mondta Rosa egyből.
- Késő!!!- mondta Castiel a telefonba.- Dina majd megy, neki most dolga van!- mondta és kinyomta.
- Én még csacsogni akartam!- mondtam.
- De foglalkozz velem is egy kicsit!- mondta, de olyan cuki volt.
- Nézzünk filmet, oké?- kérdeztem.
- Én is a kanapéra gondoltam, de más okból!- súgta a fülembe perverzen.
- Értem én a célzást!- nevettem.- Pihizzünk!- mondtam és szétterültem a kanapén.
- Egy kis aktív pihenés nem árt!- mondta.
- Úgy érted vezessük le egymáson a feszültséget?- kérdeztem mosolyogva.
- Pontosan!
- Majd este, oké?- kérdeztem rá nézve.
- Oké! Este is!
- Ne is álmodj róla! Olyan olcsó nem vagyok!- mondtam és felkeltem.
Felmentem öltözni. Egy tök jó szerkót hoztam össze.

- Biztos, hogy csak Rosához mész?- kérdezte Cast, amikor lejöttem.
- Igen.- megnéztem az órát.- Máris késésben vagyok!- adtam Castielnek egy csókot.
- Mikor jössz?- kérdezte.
- Hajnalban.- mondtam és kiléptem az utcára.
Olyan jó idő volt, boldogan sétáltam az utcán. Mikor 2-őt harangoztak, Rosa házához értem. Becsengettem és Rosa szinte nekem ugrik.
- Minek örülsz ennyire?- kérdeztem tőle, miközben leraktam a cuccom.
- A meglepinek! Már alig várom!- mondta széles mosollyal.
- Most már tényleg kíváncsi vagyok! Adj egy támpontot!- mondtam neki és gondolkodott egy picit.
- Forró...- mondta és rohant kinyitni a többieknek az ajtót.
A lányok is jöttek, konkrétan Viola, Iris, Kim, Melody, illetve Alexy is. Elbeszélgettük az időt, hirtelen Rosa felpattant.
- Lányok és Alexy menjetek fel a szobámba, mindjárt én is csatlakozom!- mondta és mi felmentünk.
Biztos Leigh jött, ezt gondoltuk. Leültünk és beszélgettünk tovább. Egyszer csak nyílik az ajtó és Rosa, nyomában egy fiúval, lép be.
- Lányok, ő itt Sevastian, az unokatesóm.

- Sziasztok, csajok!- mondta.
- Sevastian, ők itt Viola, Iris, Dina, Melody, Kim és Alexy.- sorban bemutatott minket.
- Mivel foglalkozol, Sevastian?- kérdezte Iris közelebb hajolva.
- Személyi edző vagyok!- mondta.
- Dinát harcban biztos nem vered le!- mondta Kim.
- Ezt kihívásnak veszem!- mondta és nevettünk.
- Hány éves vagy?- kérdezte Alexy.
- 22 éves.- mondta és furcsán nézett Alexyre.
- Rosa, ő a meglepetés?- kérdezte Melody.
- Pontosan, mert Sevastiannak van egy másodállása is, amiben nagyon sikeres...- Rosa még folytatta volna.
- Igen, egyetemista vagyok és este hölgyeket "szórakoztatok" pénzért!- mondta Sevastian.
- Mutasd mit tudsz!- mondta Kim.
- Oké, melyikőtök facér?- kérdezte.
- Én.- mondta Iris.- De miért kérdezed?
- Mindig meg szoktam kérdezni!- mondta mosolyogva.- Készen álltok?
- Igen!- mondtuk kórusban.
Hát... WOW! Amit lenyomott, azt nem lehet máshogy kifejezni. Esetleg még úgy, hogy so kawaii! Amikor vége lett, Alexynek bevérzett az orra. Utána beszélgettünk. Lefeküdtünk aludni és ahogy Castielnek mondtam, hajnalban hazamentem.
- Jó volt a buli?- kérdezte, amikor bebújtam mellé.
- Nem hinnéd el, hogy mennyire!
- Akkor jó!- mondta és átkarolt.
Ő is simán le tudna nyomni olyan műsort, talán még jobbat is!

41. fejezet: Itt az idő (Lysander szemszöge)

Felragyogott a csillag. Még éppen időben. Dina dermedten nézte a nagy fényességet. Cassy ámulva nézte a fényes alakot, ami formálódott.
- Gyere közelebb, gyermekem!- hangzott a fényből és Dina ösztönösen egyet lépett előre.
- Elhoztuk amit kértél, mester!- mondta Cassy és nevetés hangzott fel.
- Így van. A küldetés teljesítve! Találkozunk a bázison.- mondta kedvesen egy lágy női hang.
- Értettük!- mondtuk kórusban a húgommal.
- És most te!- legyintett Dina felé.
- I-igen?- kérdezte félve.
- Nem kell félned!- mondta kedvesen.- Tudod-e, mi ez a medál?
- Nem tudom.
- Ez egy kulcs. Ezért keresi annyira a nővéred.
- És minek a kulcsa?- kérdezte Dina.
- A hatalom, konkrétan a világ kulcsa. Csak a zárat kell megtalálni.
- Kit tisztelhetek a személyedben?- kérdezte.
- Milyen epikus lettél hirtelen! Juno (Juno istennő őrzi a békét) vagyok!- mondta az istennő.

- És miért küldted rám Cassy-t és Lysandert?
- Ők vigyáztak rád! És a medálra.
- Mitől óvtak?
- Legalább 50 bérgyilkos loholt utánad, fa mögött, illetve még a szobádban is.
- Köszönöm nektek!- fordult felénk Dina.
- Szívesen!- mondta Cassy és a nyakába borult. Juno ezt mosolyogva nézte.
- Dina!- mondta Juno.- Bízz meg Castielben. Ő tényleg szeret téged!
- Köszönöm!- mondta Dina és fejet hajtott.
- És még van egy ajándékom a számodra! Add a kezed!- mondta Juno és Dina a kezét nyújtotta.
- Mit kapok?- kérdezte.
- Te választhatsz! Örök élet és gazdagság vagy egy emberi élet a szerelmeddel.
- Visszavonulok és Castiellel szeretnék élni.- mondta Dina.
- Rendben!- az istennő elmosolyodott és megfogta Dina kezét.- Legyen így!
- Köszönöm!- mondta Dina könnyezve.
- Miért sírsz?- kérdezte aggódva Juno.
- Még senki sem volt velem ilyen kedves!- mondta zokogva.
- Nyugodj meg! A nővéred is le fog állni a kereséseddel...
- Ennyit megér a medál?
- Nem. Te érsz meg ennyit, gyermekem!- mondta Dinának és szépen lassan eltűnt.
Hazakísértük Dinát. Szegénynek túl sok volt ez az este.
- Mi történt?- kérdezi Castiel, mikor ajtót nyit.
- Majd Dina elmeséli.- néztünk az eszméletlen lányra, akit ölben hoztam idáig.
- Kösz mindent!- mondta és átvette.
- Amikor felébred, majd mondani fog valamit. Előre szólok, ez a saját ötlete!- mondta Cassy, aki velem jött.
- Oké!
Becsukta az ajtót és mi pedig hazamentünk.
- Remélem teljesül Dina kívánsága!- mondta Cassy.
- Én is!- mondtam és lefeküdtünk aludni.
Vajon mit forgat Dina a fejében?

40. fejezet: Mi is legyen... (Dina szemszöge)

Lejöttem az emeletről és látom, hogy Castiel a tévét nézi.
- Mit csináljunk?- kérdezem és felém fordul. Perverz mosoly terül szét az arcán, amint látja, hogy az imént fürödtem le.
- Hmmm... Lenne pár ötletem!- mondta és odaszorított a falhoz.
- Én az egész nyári szünetre gondoltam.- mondtam mosolyogva.
- Nem tudom.- mondta és a kezét a derekamra tette.
- Kezdetnek itt csináljunk rendet!- mondtam és kibújtam a szorításából.
- Az ráér!- mondta én meg megcsókoltam.
- Tudom, tudom!- mondtam nevetve.
Igazából csak a medál járt a fejemben. Az este folyamán, amikor Lysander vagy Cassy közelében voltam, égetni kezdett. Ezt ki kell majd próbálnom! Lehet, hogy nekik kéne odaadnom a medált? Végül csak kitakarítottunk és hazakísért. Amikor a ház elé értünk, Sam szabályosan kirúgta az ajtót.
- Hol voltál?!- kérdezte tőlem.
- Nyugi, csak Castielnél voltam!- mondtam és ő végigmérte Castielt.
- Kettesben?- kérdi ijesztő hangsúllyal.
- Dehogy! Buli volt!- mondtam és Sam hüledezni kezdett.
- Ittál?- kérdezi összehúzott szemekkel.
- Igen. De ezt úgy mondod, mintha nem neked csúszott volna le a torkodon 7 feles egymás után odahaza!
- Remélem jól érezted magad! Castiel, örvendek!- egyből nem olyan atyáskodó. Visszament a házba.
- 7 feles?- kérdezi mosolyogva Castiel.
- Igen! Edzés után lazítani is kell!- mondtam mosolyogva.- Bejössz?
- Miért ne.- mondta és bement a házba.
Délután hármasban néztünk filmet, Sammel jól összehaverkodtak. Aztán jöttek rólam a cikis sztorik...
- Egyszer volt, hogy Dina melltartóban jött ki az edzőpályára. Félkómában volt, azt se tudtuk hall-e minket!- mondta nevetve Sam.
- Komolyan?- nézett rám Castiel.- Gyilkos lehetett a megjelenésed!
Estig röhögtek rajtam, majd én kezdtem égetni Samet.
- Egyszer, a táborban buli volt. A mentorok nem zavartak bennünket és Sam annyira berúgott, hogy zaklatni kezdte az ott lévőket.
- És ez miért volt baj?- kérdezi Sam halkan.
- Nem emlékszel? Fiúkat taperoltál le!- mondtam nekik nevetve.
Castielre rájött a röhögőgörcs, Sam az csak szitkozódott. Végül felmentünk aludni. Befeküdtem az ágyba és Castiel pedig hátulról átkarolt. A medállal álmodtam ismét. Ez a rémálom pár napja gyötör. Hirtelen kinyitottam a szemem és megöleltem Castielt.
- Hé, mi a baj?- kérdezi és magához szorít.
- Csak álom volt, csak álom volt...- suttogtam Castiel mellkasába.
- Mit álmodtál?- kérdezi. Én könnyes szemmel ránézek.
- A medál meg fog ölni... Még a saját nővéremet is ellenem fordította...
- Nyugodj meg! Segítek neked, csak mondd meg, hogyan.
- Lysander és Cassy. Ők a megoldás. Találkoznom kell velük.- nem tudom, hogy mi ütött belém.
Kipattantam az ágyból és öltözni kezdtem.
- Most akarsz menni?- kérdezi álmosan.
-Igen, addig nem alszom nyugodtan.- mondtam hadarva és az ablakomhoz léptem.
Mielőtt Castiel bármit mondhatott volna, kiugrottam a fára. Lysander négy utcával lakik arrébb. Siettem, mintha valaki várt volna. Lysander ajtajában Cassy áll egy lámpával a kezében.
- Gyere, Dina! Sietned kell!- mondta Cassy felém nézve.
Leugrottam a fáról és berohantam a házba. Lysander és Cassy állt előttem.
- Tessék! Ezt nektek adom!- mondtam és levettem az átkozott medált.
- Köszönjük!- mondták kórusban és csak most veszem észre, hogy egy csillag van a padlóra rajzolva.
- Mit akartok ezzel a...- mondtam és ők odatették a medált a csillag közepére.
Nagy fényesség tört elő a rajzolt csillagból.

Másik blog

Sziasztok! Ha szeretnétek egy másmilyen blogot is olvasni, elkezdtem egy újabbat. A címe Jégvirág. Ha érdekel, esetleg érdekesnek tartod a címét, nézz be! Itt a link:
www.iceflo.blogspot.hu

39. fejezet: Buli (Castiel szemszöge)

Ezt direkt csinálja! Biztos vagyok benne! Szándékosan csinálja, hogy idegesítsen! Kezdem az elején. Zene, pia, kaja... vagyis egy buli. Szinte mindenki fiú, azoknak 60 százaléka kanos. És idejön a barátnőm. Csak néhány vendég lézeng, amikor belép. Kiöltözött rendesen, konkrétan minden pasi rá nézett egyből.

Gondolhattam volna!
- Jól nézel ki!- mondtam, ami igaz is volt.
- Köszi!- mondta és megcsókolt.
Még egy ideig ott álltunk az ajtóban és smároltunk. Mikor abbahagytuk, Dina beszabadult a konyhába. Ez is jól kezdődik... Dim csak őt bámulja. Remélem, ebből nem lesz baj! Dina egy ideig bent van a konyhába, majd kijön egy pohár sörrel. Bemegy a tánctérre és elkezd táncolni. Én addig a különféle csajok nyávogásait hallgatom. Dim egy jó ideje nem mozdul a helyéről...
- Haver, jól vagy?- kérdeztem.
- Aha. Figyelj, ki ez a lány?- kérdezte, miközben Dinára mutatott.
- Ő Dina. Még nem találkoztatok.
- Dehogynem. Emlékszel, amikor még Debbel mentünk a diszkóba? Ő is ott volt. Azért tűntem el egy idő után, mert ő elhívott. Aztán, pár feles után csókolóztunk. Elrohant, mielőtt a nevét megkérdezhettem volna.- mondta ábrándozva, én meg dühös voltam.
- De ő az én barátnőm.- mondtam.
- Rendben! De a medál a nyakában különleges.
- Ezt ő is tudja.
- Akkor azt is tudnia kell, hogy el kell rejtenie. Mielőtt belehal a viselésébe.- mondta Dim, én meg ledermedtem.
- A medál... megöli?- kérdeztem.
- Igen. De ha letépjük a nyakából, akkor azonnal belehal. Saját elhatározásból kell odaadnia valakinek.
- És még mennyi ideje van?
- Max egy év.- mondta.
- Értem.- mondtam és elmentem onnan.
Dina a tánctéren tántorog, jól berúgott. Odamentem hozzá és kivettem a felest a kezéből.
- Hé, azt meg akartam inni!- mondta full részegen.
- De nem fogod!- mondtam és letettem a poharat.
- Dehogynem!- mondta és vissza akarta venni a poharat, de megfogtam a kezét.
- Gyerünk!- mondtam és felvezettem az emeletre.
- Úúúúú, mit akarsz tőlem?- kérdezte mosolyogva. Jó sok felest megihatott.
- Azt, hogy gyere a szobámba.- mondtam.
- Hihihi... perverz cukros bácsi! Be akarsz csábítani a bódédba, mi?- mondta nevetve. Utána csuklott egyet.
Bevezettem a szobámba és leültettem az ágyra. Leguggoltam elé és elkezdtem törölni az arcát. Ő csak nézett bambán. Aztán hirtelen elkezdett mosolyogni, majd a pólómat kezdte birizgálni. Én nem törődtem vele, inkább tovább próbáltam kijózanítani. Elkezdte lehúzni rólam a pólómat, de én elvettem onnan a kezét.
- Nem akarod? Hiszen jól nézek ki, meg minden!- mondta tömény alkoholszaggal.
- Majd ha józan leszel!- mondtam, mire megfogta a csuklómat. Az ujjait az enyémre fonta és így fogtuk egymás kezét.
- De én most akarom!- mondta nyafogva. Ilyen se volt még!
- Inkább aludj rá egyet!- mondtam kedvesen, majd fáradtan elmosolyodott.
- Betakarsz?- kérdezte kislányos stílusban.
- Igen.- betakargattam és már aludt is.
Legközelebb nem engedem, hogy alkoholt igyon! Kijöttem a szobámból és a srácokkal találtam szembe magam.
- Tejcsit nem adsz neki?- kérdezte az egyik, majd elröhögték magukat.
- Pfffff, mondja az, akinek a hugicáját úgy kell elringatni!- mondtam neki.
- De ő a csajod!
- Ezért nem akarom, hogy rátegyétek a mocskos mancsotokat!- mondtam és otthagytam őket.
Lementem és folytatódott minden tovább. Gondoltam, megnézem Dinát. Felmentem és az ajtó tárva-nyitva. Bementem és mit látok?! Azt, hogy Erik vetkőzteti az alvó barátnőmet.
- Gyere ide, te köcsög!- mondtam és odaszorítottam a falhoz.
- Castiel?! Szia... én csak...- próbált Erik magyarázatot adni.
- Te csak próbáltad megd*gni a barátnőmet!- mondtam dühösen.
- Miért nem vigyáztál rá jobban?
- Nem tartozom neked válasszal!- mondtam és bevittem egy jobb egyenest.
Vertem, amíg Lysander nem jött és le nem szedett róla.
- Elég!- mondta Lysander nagy hanggal.
Lerántott róla és Eriket majdnem kidobta az ablakon, végül engedtük, hogy az ajtón menjen ki.
Este már nem történt semmi különös, azon kívül, hogy kulcsra zártam a szobám ajtaját. Reggel minden káosz volt. Megtaláltam a pólómat, majd felmentem Dinához. Ő a fejét fogta az ágy szélén ülve.
- Mi történt?- kérdezi.
- Berúgtál, cukros bácsinak neveztél, elaludtál, megpróbáltak megb*szni és zaklattál engem.- soroltam az este eseményeit.
- Többet nem iszok!- mondta, hallva hogy miket csinált.
- Arról én is gondoskodom. De jó, hogy kijózanodtál!- mondtam és ő megcsókolt.- Mossál fogat!- mondtam.
- Egyetértek!- mondta és ment a fürdőbe.
Szétnéztem és mindenütt sörös, whiskeys, pálinkás, boros üvegek hevertek. Ráérek kitakarítani! Legyintettem és lementem tévét nézni. Utána az járt a fejemben, amit Dim mondott. Meg kell beszélnem Dinával!

38. fejezet: Részegek és buli (Dina szemszöge)

"Írói megjegyzés"
Nagyon köszönöm azoknak az embereknek, akik olvassák a blogomat. Remélem tetszik, nyugodtan írjatok véleményt, mint ahogy Beres Kincso Dora is tette. Hogy lássátok, hogy mennyire jól esnek az ilyen kommentek, most neki ajánlom ezt a részt. Kellemes olvasást és szép napot!
"Írói megjegyzés vége"
- SAM!!!!!- ordítottam.
- Mi van?- jött le az emeletről egy szál alsógatyában (!!!!!!).
- Miért rámoltál szét mindent?!
- Ja, csak megnéztem!- mondta nyugodt szívvel.
- Akkor én is megnézem, hogy hogy takarítod össze. Gyerünk, nem érünk rá egész nap!- mondtam.
- Ne húzd fel magad ennyire! Minek bent tartani, hiszen úgy is használod, nem?
- Csak azért tartom szekrényben, mert a mérgeim erősen párolognak, még az üvegben is!
- És a kardok minek vannak eltéve?
- Mert talán nem csak én járok a házban! Például mit mondok Rosának, ha átjön és meglátja a katanámat? Azt hogy: Jaj, elfelejtettem szólni! Én egy bérgyilkos vagyok!- mondtam.
- Jogos! Segítek elpakolni.
- Köszönöm!
Elkezdtük összepakolni a dolgokat. Sam majdnem kávé helyett egy speciális mérget ivott meg. Mire végeztünk mindennel, teljesen besötétedett.
- Figyelj,kiviszem a szemetet!- mondtam és Sam bólintott.
Kivittem a szemetet és egy 5 tagú fiúcsapat közeledett felém. Már nem tudtak megállni sem a lábukon, úgy leitták magukat.
- Hé, cica!- mondta az egyik.- Gyere már ide!
- Arra várhatsz, köcsög!
- De kis harapós! Ez tetszik!- mondta egy másik és megfogták a kezem.
Körbekerítettek és fogdosni kezdtek. Ökölbe szorítottam a kezem és az egyiknek úgy behúztam, hogy 3 foga odalett. Egyből elterült, a többi egy kicsit hátrált.
- Intézhetjük szépen vagy durván!- mondtam fenyegetően.
- Mit tud ártani nekünk egy kislány! Gyere szivi!- mondták és ismét fogdosni kezdtek.
Az egyik pasasnak kirúgtam a lábát, akkorát koppant a feje, hogy elájult. A maradék 3 nem akart lekopni, így előkaptam a combomra erősített kést és védekezni kezdtem. A részegek csak a kést figyelték, így könnyedén ki tudtam ütni őket. Mikor már mindenki a földön feküdt, egy árokba hordtam őket. Gondoltam, ha már így itt vannak, Nataniel se maradjon éhen! Egy kicsit lecsapoltam őket, mindegyikből egy keveset. Bementem a házba és Sam rám nézett.
- Eddig tartott kivinni a szemetet?
- Bocsi, még beszélgettem egy kicsit.- mondtam, ő megvonta a vállát és leült tévézni.
Én lefeküdtem aludni és elgondolkoztam. Holnap van az utolsó tanítási nap... Mi lesz ebből!
"Másnap"
Arra ébredtem, hogy Sam rázza a vállam.
- Mit akarsz?- dünnyögtem.
- Főzöl nekem kávét?- kérdezte.
- Te nem tudsz?
- Nem. És te olyan jól csinálod! Kérlek!- mondta és rázott tovább.
- Tanulj meg!- mondtam és a fejemre húztam a takarót.
- Ha te nem jössz, majd én viszlek.
- Ezt hogy...- nem bírtam befejezni a mondatot, mert felkapott akár egy zsákot.- TEGYÉL LE!!!!
- Csinálsz nekem kávét?- kérdezte és megrázott.
- Ne-e-em!- mondtam, miközben rázott.
- Oké!- mondta és megközelítette a lépcsőt.
- NEEEEEE, csak azt ne!- mondtam.
- Óóóó, de!- mondta és lekocogott a lépcsőn.
Mire leértünk a hányinger kerülgetett.
- És most?- kérdezte.
- Oké, csak ezt még egyszer ne csináld! És tegyél le!- mondtam.
- Fekete kávét kérek, 2 kockacukorral!- mondta és leült a kanapéra.
Én duzzogva megcsináltam azt a rühes kávét és már szaladtam is a suliba. Castiel a kapuban beszélgetett a többiekkel.
- Szia, Dina!- ölelt meg Cassandra.
- Szia!
- Találkozunk suli után!- mondta Cassandra a fiúknak és lelépett.
- Szia, Lysander, Castiel!- mondtam vicceskedve.
- Gyere ide!- ölelt meg Castiel, majd megcsókoltam.
- Dina, akartam is mondani!- mondta Lysander.- Buli lesz Castielnél. Gyere te is!
- És én erről miért nem tudtam?- kérdeztem Castiel felé fordulva.
- Mert minden haverom rád mászna.- mondta Castiel.
- Jól hangzik! Megyek!- mondtam és bementem az épületbe.
A szemembe ötlött egy plakát.
"A jövő évi színdarab a Bérgyilkos bosszúja lesz. Íme a szerepek:...."
Azt hittem, hogy a színdarab már rég lement. Megnéztem a szereposztást és hirtelen mosoly terült szét az arcomon. Lívia- Dina Taylor, ez volt odaírva. Megkerestem Castielt is, ő lesz az egyik ellenség. De Lysander szerepe furcsa volt. Mivel ő lett a szeretőm, akiért harcolok. Basszuskulcs!  Szerencsére csak jövőre fogjuk előadni! Fellélegeztem és órára mentem. A nap lassan, de eltelt. Hazamentem és éppen becsuktam az ajtót, amikor valami puffant az emeleten. Gyorsan felszaladtam és Samet látom meg, ahogy a feldőlt szekrényem mellett áll.
- Mit keresel?
- Semmit!- mondta és kiviharzott a szobámból.
Oké, ez különös volt... De koncentráljunk egy kicsit az esti bulira. Castielt bosszantsuk egy kicsit!