Felmásztam a szirttetőre és kerestem egy embernagyságú repedést. Egyszer csak lépkedést hallok és beleugrom a repedésbe. Az egyik tanár volt az. Hirtelen benyúlt a mellette lévő bokorba, és kihúzta onnan az egyik osztálytársamat. Ezek értik a dolgukat! A mentor elment a gyerekkel és én kijöttem a repedésből. Kerestem egy olyat, amin egy bokor volt. Várok... Egy kéz megragadja az enyémet, és kihúz a búvóhelyemről. Noco volt az.
- Na és hanyadiknak találtatok rám? Negyedik, ötödik?
- Te vagy az utolsó, aki maradt. Nagyon ügyesen elbújtál, vipera!
- A tanácsodnak köszönhetem!- mondtam és ingatta a fejét.
- Magadnak köszöheted, hogy egyáltalán felismerted!
Elvezetett a táborba, ahol éppen hirdették a feladatot.
- Gyerekek! A feladat az, hogy követnetek kell az alanyt,- mutatott Sasszemre.- méghozzá észrevétlenül! És egy megadott ponton likvidálni!
Egyenként kell próbálkoznunk. De ez lehetetlen! Sasszem mindenre odafigyel! Hoppá, én jövök! Sasszem elindult, én egy bokorban bújok meg. Elindultam, de hátra fog nézni! Úgy tettem, mintha a civilekkel beszélgetnék. Igaz, hogy klasszikus, de még működik! Tovább megy! Befordul a sarkon és én a sarok mögött bújok meg. Hirtelen visszanéz, és én gyorsan felkapaszkodom a háztetőre. Most már a háztetőn követem. Felnéz, és én a kémény mögé bújok.
- Most!- hallom.
Szóval most kéne leteríteni. Elrugaszkodom és Sasszemen érek földet.
- Szép volt!- mondta.
- Köszönöm.
- Most már leszállhatna rólam!
- Óóó, bocsánat.- kecmeregtem le a tanáromról.- Ötös lett?
- Igen.
- Király!- mondtam és jártam egy örömtáncot.
A többiek csak mosolyogva néztek.
- Jelentkezz a tanácsszobában!- mondta Noco.
Ez az! Végre megkapom a rejtett pengémet! Ugrándozva mentem el odáig. Beléptem és már bent voltak a többiek is. Sammel lepacsiztam, mire Ben pofákat vágott. Szóval jól elvoltunk. A tanárok is megérkeztek, és kezdődött a szertartás. Megesküdtünk és mindannyiunkat egy külön szobába vezettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése