6. fejezet: Új hús a piacon (Dina szemszöge)

Már hatkor fent voltam. Nem bírtam aludni az izgalomtól. Megtartottam a szokásos reggeli edzést és elmentem reggelizni. Megkajáltam szép lassan. Végül elérkezett az idő... Indulás! Megyek és megint nekiütközöm valakinek. Ugye a fejhallgatóm miatt...

Én elvoltam a saját világomban. Ugye, nekimentem valakinek. És annak a valakiek volt képe elszedni a fülesemet.
- Hé!- mondtam és a vörös hajú egyénre pillantottam.
- Szóval ettől nem tudsz figyelni!- mondta.
- Ha nem adod vissza, nagy szarban leszel!
- Próbáld meg elvenni!- ő egy fejjel magasabb mint én! Egy darabig ugráltam és ő mindig elrántotta.- Na, feladod?
- Soha!- azzal az erővel belemartam a kezébe, és kitéptem a fejhallgatómat.- Ennyi vagy!
Elmentem és a sulinál kötöttem ki. Még sosem láttam ennyi embert egy helyen! Gondoltam, nem elöl megyek be hanem felülről. Egy sarkon felkapaszkodtam egy fára, és szabályosan beugráltam a suliba. Földet értem és bámészkodtam a folyosón. Látom, hogy az igazgató nézelődik.
- Elnézést!- mondom félénken. A diri majdnem szívrohamot kapott.- Engem keres?
- Ó, igen.- belekezdett egy hosszú és kimerítő magyarázatba. Térképet nem kapok? Elrohant.
Akkor a Dökös termet kell megkeresnem. Meg is találtam. A felirat majd kiböki a szememet. Belépek és egy szőke herceg van benn. Komolyan már csak a fehér ló hiányzik!
- Szia, mit szeretnél?- olyan kedves, hogy majd elolvadok.
- Én vagyok az új diák.- mondtam félénken. Igen félénk vagyok ennyi ember közelében.
- Szóltak, hogy jössz! Megkeresem a papírjaidat!- keresgélt a papírok között. Vajon annak az öt embernek is ott van a papírja? De először látnom kell őket. Előkereste az órarendemet, illetve összetűzte a dossziémat. Nagyon kedves ez a fiú! Még útba igazítást is kaptam tőle. Kiléptem az ajtón és két lányba és a vezérükbe botlottam. A középsőt nem tudom, hogy hogy is nevezzem.
- Te vagy az új lány?- kérdezte undorral az arcán.
- Igen.- mindenki minket figyel. Ez nem jó!
- A cuccaid slamposak, a bőröd csúnya, szürke kisegér vagy mint a többi.
Most ezek mért slamposak mondjátok meg!

Inkább ő néz ki olyan nőnek, aki az utcán nem a buszt várja.
- A te bőröd csúnyább!- mondtam halkan.
- Hogy érted ezt?- kérdezi dühösen a némber.
- Csak valami hatalmas bőrhibát takarnak el ennyi sminkkel, mint amennyit te használsz!- mondtam és mindenki nevetni kezdett.
- Ezt még megkeserülöd!- sziszegte és elhúzták a csíkot.
Szétszéledt a nagy embertömeg és Kentint látom meg.
- Máris összeakaszkodtál Amberékkel?
- Szóval ő volt Amber?
- Igen. Körbevezesselek?
- Az jó lenne. Köszi!- mondtam szégyenlősen.
Körbevezetett és rengeteget beszélgettünk. Érzem hogy ő igazi barátom lesz! Elvezetett néhány emberhez és bemutatott nekik. Beszélgettünk és meglátok egy másik csoportot is.
- Ott kik vannak?
- Az a lány ott Deborah.
- A normális kinézetű vagy a lotyó?
- Aki az egyik pasira rácsavarodott.
- Szóval a lotyó.
- Igen. A vörös hajú az Castiel.
- Találkoztunk már. Olyan tuskó, hogy a fűrész megáll a fejében.
- Akkor az akit normálisnak néztél az Lili.
- És az a szürke hajú?
- Az Lysander. Folyton a jegyzetfüzetét keresi. Nagyon szétszórt.
- Akkor azért keresgél a pad alatt?
- Igen.
- Egy pillanat és jövök!
Megközelítettem a fiút és megkocogtattam a vállát.
- Ezt keresed?- nyújtottam felé a jegyzetfüzetet. Megfordul.
- Igen! Hol találtad meg?- olyan szép a felemás szeme! Olyan... titokzatos.
- A parkban, az egyik padon.- Castiel meglátott minket.
- Hol hagytad a fülesed, kislány?
- Miért kérded, vöröske?
- Így olyan... ébernek tűnsz! Egyébként hogy hívnak?- vöröskétől egy udvarias mondat?!
- Dina. És téged?
- Castiel.
- Örvendek.- indulnék, de hirtelen megfordulok.- Majdnem elfelejtettem!
- Mit?- kérdezi Lysander.
- Ezt!- mondtam és nekimentem Castielnek.- Máris jobban érzem magam!
Elmentem onnan, de még hallottam, hogy Castiel ideges. Hasonlóan telt el a többi szünet is. Végre vége lett a sulinak! Néhány személyt már megtaláltam a listáról. A kérdés csak az, hogy hogy szerzem meg a papírokat. Hazamentem és lefeküdtem. Milyen lesz a holnap?