Gondoltam elmegyek városnézésre. Elkezdem a butiknál, amit a buszmegállónál láttam. Bementem és egy egészen helyes fiú volt a pénztárnál. Nézelődtem egy kicsit amikor hirtelen egy lány termett mögöttem. Amikor megszólalt, majdnem szívrohamot kaptam.
- Új vagy errefelé?
- Igen, honnan tudtad?
- Idebent csak kóvályogsz. Egyébként Rosa vagyok.
- Én Dina.
- Örülök. Segíthetek?
- Igen. Szerinted mi állna jól nekem?
- Szerintem menj el fodrászhoz, aztán holnap találkozunk ugyanitt, oké?
- Persze! Szia!
- Szia!
Ez a lány tele van erővel! Kijöttem a butikból és kerestem a fodrászt. Sétálok az utcán, zenét hallgatok. Egyszer csak nekimentem valaminek.
- Hé, nem tudsz figyelni?
- He?- kérdeztem kultúráltan. Nem hallotam, hogy mit mondott.
- Nemcsak vak, de süket is vagy?
- Te meg nem csak festett hajú, de bunkó is vagy?- azok a vörös tincsek tuti nem természetesek!
Visszatettem a fejemre a fejhallgatómat és faképnél hagytam. Nem bírom ha szórakoznak velem! Általában nyugott vagyok, de ha valaki, bárki, szórakozik velem vagy a barátaimmal, baltát rakok a fejébe. Megnéztem még egyszer a fotót. Ennek a lánynak rövid fekete haja volt, nekem meg hosszú és barna. Lehet, hogy nem tűnne fel senkinek, de nem kockáztatok. Bementem a fodrászhoz, és elég csodálkozva hallgatta, hogy mit szeretnék. De végül levágta és befestette. A lényeg az, hogy most már úgy nézek ki mint a csaj a képen. Gyakorolnom kéne egy kicsit... Szerencsémre láttam egy gyakorló pályát, ahol nyilazni is lehet. Elmentem, és gyakoroltam egy kicsit. Volt ott egy barna hajú srác, terepszínű nadrágban. Ő tátott szájjal figyelt. Pedig nem is vagyok jó formában.
- Mi az?- kérdeztem, mivel megbökte a vállamat.
- Hány éve csinálod ezt?
- Már 11 éve.- igen, már hat éves koromban is forgattam az íjat a kezemben.
- Az szép év! Kentin vagyok.
- Kösz, én Dina! Katona voltál?
- Katona iskolába jártam. De az apám katona. És te? Te hova jártál suliba?
- Én...- egy erdőbe b*zd meg! Legszívesebben ezt mondtam volna, de nem bukhatok le.- vidékre! Egy faluban nőttem fel.
- Jó élet lehetett. Miért jöttél akkor ide?- mert meg kell ölnöm öt iskolatársamat.
- Mert van itt néhány elintézetlen ügyem.
Nem kérdezett többet, de még nagyon sokat beszélgettünk. Azt mondta, hogy ő majd körbevezet a suliban, és bemutat pár embernek. Az jó! Ezek után hazamentem és lefeküdtem. Másnap találkoztam Rosával és bevásároltunk nekem. Egész végig beszélgettünk. Nagyon kedves lány! Az elkövetkező napokban unatkoztam. Kijártam a parkba rajzolgatni, és fantasztikus rajzok születtek. Egyszer amikor rajzoltam, odajött hozzám egy szürke hajú fiú és leült mellém. Én nagyon a rajzra koncentráltam, és először nem vettem észre. Ő elővette a jegyzetfüzetét és írogatni kezdett bele. Gondolom ő is alkotott. Én éppen a patak hullámaira koncentráltam, amikor elment mellőlem. Amikor befejeztem, felnéztem megkönnyebbülve. De mikor lenéztem a padra, megláttam a fiú kék jegyzetfüzetét. Elolvastam a nevet a noteszen: Lysander. Elég érdekes név... Nem néztem bele, mert én sem szeretném, ha az enyémet kinyitnák. Nagyon sok rajz készült a táborban.Hazamentem és lepihentem, hiszen holnap van az első napom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése