Elvezettek egy külön szobába és egy térképet láttam magam előtt. Noco volt velem és egyből mondani kezdte.
- Ahova beépítünk, az a Sweet Amoris gimi lesz.
- Egy gimi? Nem dedós ez egy kicsit?
- Éppen ellenkezőleg! Ez a legnehezebb mind közül! Ide járnak a legnagyobb bajkeverők.
- Akkor jó! Mikor kezdek?
- Már holnap kezdhetsz! Egy hét múlva tanítás!
- Értettem!
Az assassinok jellegzetessége az, hogy nem kérdezősködünk, csak elvégezzük amit kell. Még beszélgettünk Nocoval és kaptam egy listát. Öt név volt rajta. Őket kell megölni. Semelyik sem idősebb 18-nál, mégis sok van a rovásukon. Hogy lehet ilyen fiatalon ennyit elkövetni? Volt a listán minden a sikkasztástól kezdve, a gyilkosságokon keresztül egészen a megerőszakolásig minden. És ez az öt ember felel mindért. A legdurvább az, hogy vannak rajta női nevek is! A nevek mellé fotót nem adtak, így nekem kell kideríteni, hogy kik ők. Még aznap volt a végzősök, azaz mi, búcsúztatásunk. Mindenkitől elbúcsúztam, de Sam fog a legjobban hiányozni. Felvettem a hátamra a hátizsákomat (igen, egy retkes táskába belefért az életem, bizony), kaptam pénzt és elmondták, hogy hol fogok lakni. Kisétáltam az erdőből és vele együtt a világomból is. Kerestem egy buszmegállót és öt órányi buszozás várt rám. Ahogy távolodtam a tábortól, egyre üresebbnek éreztem magam. Vajon milyen lesz a suli? Milyen lesz az otthonom? Milyen lesz egyáltalán az életem? Ezekkel a kérdésekkel hagytam el a konkrét életemet. De legalább ez a medál megmaradt, ami a nyakamban lóg. Ezt még a nővéremtől kaptam, hogy legyek erős, akármi történjen. Ez a medál ad erőt, hogy leszámoljak azokkal, akik megölték a szüleimet. Ez egy azték nyaklánc, amit a mai napig sem tudtam megfejteni. Csak néztem és forgattam az ujjaim között. Megállt a busz és én leszálltam. Egy város. Ennyi épületet még sosem láttam! Azt viszont egyből kiszúrtam, hogy egy butik van a buszmegállóval szemben. Majd be kell vásárolnom! Elmentem a kijelölt helyre és ott egy férfi várt. Átadott egy borítékot és lelépett. Magának is szép napot! A borítékban egy ház kulcsa és a hivatalos irataim voltak. Az irataim szerint a nevem Dina Taylor, a korom 17. Szüleim nincsenek, és egy nevelőintézetben nőttem fel. Volt egy fotó is rajta amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy én vagyok. Remek! Kell egy átalakítás is! A házam pedig... baromi nagy! Mit kezdek ekkora házban? Bementem a szobámba és egy üzenet várt az éjjeli szekrényen. Az iskolai tudnivalók és a város térképe. Úgy érzem magam, mint egy turista. Van egy hetem felfedezni mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése