6. fejezet: Új hús a piacon (Dina szemszöge)

Már hatkor fent voltam. Nem bírtam aludni az izgalomtól. Megtartottam a szokásos reggeli edzést és elmentem reggelizni. Megkajáltam szép lassan. Végül elérkezett az idő... Indulás! Megyek és megint nekiütközöm valakinek. Ugye a fejhallgatóm miatt...

Én elvoltam a saját világomban. Ugye, nekimentem valakinek. És annak a valakiek volt képe elszedni a fülesemet.
- Hé!- mondtam és a vörös hajú egyénre pillantottam.
- Szóval ettől nem tudsz figyelni!- mondta.
- Ha nem adod vissza, nagy szarban leszel!
- Próbáld meg elvenni!- ő egy fejjel magasabb mint én! Egy darabig ugráltam és ő mindig elrántotta.- Na, feladod?
- Soha!- azzal az erővel belemartam a kezébe, és kitéptem a fejhallgatómat.- Ennyi vagy!
Elmentem és a sulinál kötöttem ki. Még sosem láttam ennyi embert egy helyen! Gondoltam, nem elöl megyek be hanem felülről. Egy sarkon felkapaszkodtam egy fára, és szabályosan beugráltam a suliba. Földet értem és bámészkodtam a folyosón. Látom, hogy az igazgató nézelődik.
- Elnézést!- mondom félénken. A diri majdnem szívrohamot kapott.- Engem keres?
- Ó, igen.- belekezdett egy hosszú és kimerítő magyarázatba. Térképet nem kapok? Elrohant.
Akkor a Dökös termet kell megkeresnem. Meg is találtam. A felirat majd kiböki a szememet. Belépek és egy szőke herceg van benn. Komolyan már csak a fehér ló hiányzik!
- Szia, mit szeretnél?- olyan kedves, hogy majd elolvadok.
- Én vagyok az új diák.- mondtam félénken. Igen félénk vagyok ennyi ember közelében.
- Szóltak, hogy jössz! Megkeresem a papírjaidat!- keresgélt a papírok között. Vajon annak az öt embernek is ott van a papírja? De először látnom kell őket. Előkereste az órarendemet, illetve összetűzte a dossziémat. Nagyon kedves ez a fiú! Még útba igazítást is kaptam tőle. Kiléptem az ajtón és két lányba és a vezérükbe botlottam. A középsőt nem tudom, hogy hogy is nevezzem.
- Te vagy az új lány?- kérdezte undorral az arcán.
- Igen.- mindenki minket figyel. Ez nem jó!
- A cuccaid slamposak, a bőröd csúnya, szürke kisegér vagy mint a többi.
Most ezek mért slamposak mondjátok meg!

Inkább ő néz ki olyan nőnek, aki az utcán nem a buszt várja.
- A te bőröd csúnyább!- mondtam halkan.
- Hogy érted ezt?- kérdezi dühösen a némber.
- Csak valami hatalmas bőrhibát takarnak el ennyi sminkkel, mint amennyit te használsz!- mondtam és mindenki nevetni kezdett.
- Ezt még megkeserülöd!- sziszegte és elhúzták a csíkot.
Szétszéledt a nagy embertömeg és Kentint látom meg.
- Máris összeakaszkodtál Amberékkel?
- Szóval ő volt Amber?
- Igen. Körbevezesselek?
- Az jó lenne. Köszi!- mondtam szégyenlősen.
Körbevezetett és rengeteget beszélgettünk. Érzem hogy ő igazi barátom lesz! Elvezetett néhány emberhez és bemutatott nekik. Beszélgettünk és meglátok egy másik csoportot is.
- Ott kik vannak?
- Az a lány ott Deborah.
- A normális kinézetű vagy a lotyó?
- Aki az egyik pasira rácsavarodott.
- Szóval a lotyó.
- Igen. A vörös hajú az Castiel.
- Találkoztunk már. Olyan tuskó, hogy a fűrész megáll a fejében.
- Akkor az akit normálisnak néztél az Lili.
- És az a szürke hajú?
- Az Lysander. Folyton a jegyzetfüzetét keresi. Nagyon szétszórt.
- Akkor azért keresgél a pad alatt?
- Igen.
- Egy pillanat és jövök!
Megközelítettem a fiút és megkocogtattam a vállát.
- Ezt keresed?- nyújtottam felé a jegyzetfüzetet. Megfordul.
- Igen! Hol találtad meg?- olyan szép a felemás szeme! Olyan... titokzatos.
- A parkban, az egyik padon.- Castiel meglátott minket.
- Hol hagytad a fülesed, kislány?
- Miért kérded, vöröske?
- Így olyan... ébernek tűnsz! Egyébként hogy hívnak?- vöröskétől egy udvarias mondat?!
- Dina. És téged?
- Castiel.
- Örvendek.- indulnék, de hirtelen megfordulok.- Majdnem elfelejtettem!
- Mit?- kérdezi Lysander.
- Ezt!- mondtam és nekimentem Castielnek.- Máris jobban érzem magam!
Elmentem onnan, de még hallottam, hogy Castiel ideges. Hasonlóan telt el a többi szünet is. Végre vége lett a sulinak! Néhány személyt már megtaláltam a listáról. A kérdés csak az, hogy hogy szerzem meg a papírokat. Hazamentem és lefeküdtem. Milyen lesz a holnap?

5. fejezet: Barátok és... (Dina szemszöge)

Gondoltam elmegyek városnézésre. Elkezdem a butiknál, amit a buszmegállónál láttam. Bementem és egy egészen helyes fiú volt a pénztárnál. Nézelődtem egy kicsit amikor hirtelen egy lány termett mögöttem. Amikor megszólalt, majdnem szívrohamot kaptam.
- Új vagy errefelé?
- Igen, honnan tudtad?
- Idebent csak kóvályogsz. Egyébként Rosa vagyok.
- Én Dina.
- Örülök. Segíthetek?
- Igen. Szerinted mi állna jól nekem?
- Szerintem menj el fodrászhoz, aztán holnap találkozunk ugyanitt, oké?
- Persze! Szia!
- Szia!
Ez a lány tele van erővel! Kijöttem a butikból és kerestem a fodrászt. Sétálok az utcán, zenét hallgatok. Egyszer csak nekimentem valaminek.
- Hé, nem tudsz figyelni?
- He?- kérdeztem kultúráltan. Nem hallotam, hogy mit mondott.
- Nemcsak vak, de süket is vagy?
- Te meg nem csak festett hajú, de bunkó is vagy?- azok a vörös tincsek tuti nem természetesek!
Visszatettem a fejemre a fejhallgatómat és faképnél hagytam. Nem bírom ha szórakoznak velem! Általában nyugott vagyok, de ha valaki, bárki, szórakozik velem vagy a barátaimmal, baltát rakok a fejébe. Megnéztem még egyszer a fotót. Ennek a lánynak rövid fekete haja volt, nekem meg hosszú és barna. Lehet, hogy nem tűnne fel senkinek, de nem kockáztatok. Bementem a fodrászhoz, és elég csodálkozva hallgatta, hogy mit szeretnék. De végül levágta és befestette. A lényeg az, hogy most már úgy nézek ki mint a csaj a képen. Gyakorolnom kéne egy kicsit... Szerencsémre láttam egy gyakorló pályát, ahol nyilazni is lehet. Elmentem, és gyakoroltam egy kicsit. Volt ott egy barna hajú srác, terepszínű nadrágban. Ő tátott szájjal figyelt. Pedig nem is vagyok jó formában.
- Mi az?- kérdeztem, mivel megbökte a vállamat.
- Hány éve csinálod ezt?
- Már 11 éve.- igen, már hat éves koromban is forgattam az íjat a kezemben.
- Az szép év! Kentin vagyok.
- Kösz, én Dina! Katona voltál?
- Katona iskolába jártam. De az apám katona. És te? Te hova jártál suliba?
- Én...- egy erdőbe b*zd meg! Legszívesebben ezt mondtam volna, de nem bukhatok le.- vidékre! Egy faluban nőttem fel.
- Jó élet lehetett. Miért jöttél akkor ide?- mert meg kell ölnöm öt iskolatársamat.
- Mert van itt néhány elintézetlen ügyem.
Nem kérdezett többet, de még nagyon sokat beszélgettünk. Azt mondta, hogy ő majd körbevezet a suliban, és bemutat pár embernek. Az jó! Ezek után hazamentem és lefeküdtem. Másnap találkoztam Rosával és bevásároltunk nekem. Egész végig beszélgettünk. Nagyon kedves lány! Az elkövetkező napokban unatkoztam. Kijártam a parkba rajzolgatni, és fantasztikus rajzok születtek. Egyszer amikor rajzoltam, odajött hozzám egy szürke hajú fiú és leült mellém. Én nagyon a rajzra koncentráltam, és először nem vettem észre. Ő elővette a jegyzetfüzetét és írogatni kezdett bele. Gondolom ő is alkotott. Én éppen a patak hullámaira koncentráltam, amikor elment mellőlem. Amikor befejeztem, felnéztem megkönnyebbülve. De mikor lenéztem a padra, megláttam a fiú kék jegyzetfüzetét. Elolvastam a nevet a noteszen: Lysander. Elég érdekes név... Nem néztem bele, mert én sem szeretném, ha az enyémet kinyitnák. Nagyon sok rajz készült a táborban.Hazamentem és lepihentem, hiszen holnap van az első napom.

4. fejezet: A Sweet Amoris gimi? (Dina szemszöge)

Elvezettek egy külön szobába és egy térképet láttam magam előtt. Noco volt velem és egyből mondani kezdte.
- Ahova beépítünk, az a Sweet Amoris gimi lesz.
- Egy gimi? Nem dedós ez egy kicsit?
- Éppen ellenkezőleg! Ez a legnehezebb mind közül! Ide járnak a legnagyobb bajkeverők.
- Akkor jó! Mikor kezdek?
- Már holnap kezdhetsz! Egy hét múlva tanítás!
- Értettem!
Az assassinok jellegzetessége az, hogy nem kérdezősködünk, csak elvégezzük amit kell. Még beszélgettünk Nocoval és kaptam egy listát. Öt név volt rajta. Őket kell megölni. Semelyik sem idősebb 18-nál, mégis sok van a rovásukon. Hogy lehet ilyen fiatalon ennyit elkövetni? Volt a listán minden a sikkasztástól kezdve, a gyilkosságokon keresztül egészen a megerőszakolásig minden. És ez az öt ember felel mindért. A legdurvább az, hogy vannak rajta női nevek is! A nevek mellé fotót nem adtak, így nekem kell kideríteni, hogy kik ők. Még aznap volt a végzősök, azaz mi, búcsúztatásunk. Mindenkitől elbúcsúztam, de Sam fog a legjobban hiányozni. Felvettem a hátamra a hátizsákomat (igen, egy retkes táskába belefért az életem, bizony), kaptam pénzt és elmondták, hogy hol fogok lakni. Kisétáltam az erdőből és vele együtt a világomból is. Kerestem egy buszmegállót és öt órányi buszozás várt rám. Ahogy távolodtam a tábortól, egyre üresebbnek éreztem magam. Vajon milyen lesz a suli? Milyen lesz az otthonom? Milyen lesz egyáltalán az életem? Ezekkel a kérdésekkel hagytam el a konkrét életemet. De legalább ez a medál megmaradt, ami a nyakamban lóg. Ezt még a nővéremtől kaptam, hogy legyek erős, akármi történjen. Ez a medál ad erőt, hogy leszámoljak azokkal, akik megölték a szüleimet. Ez egy azték nyaklánc, amit a mai napig sem tudtam megfejteni. Csak néztem és forgattam az ujjaim között. Megállt a busz és én leszálltam. Egy város. Ennyi épületet még sosem láttam! Azt viszont egyből kiszúrtam, hogy egy butik van a buszmegállóval szemben. Majd be kell vásárolnom! Elmentem a kijelölt helyre és ott egy férfi várt. Átadott egy borítékot és lelépett. Magának is szép napot! A borítékban egy ház kulcsa és a hivatalos irataim voltak. Az irataim szerint a nevem Dina Taylor, a korom 17. Szüleim nincsenek, és egy nevelőintézetben nőttem fel. Volt egy fotó is rajta amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy én vagyok. Remek! Kell egy átalakítás is! A házam pedig... baromi nagy! Mit kezdek ekkora házban? Bementem a szobámba és egy üzenet várt az éjjeli szekrényen. Az iskolai tudnivalók és a város térképe. Úgy érzem magam, mint egy turista. Van egy hetem felfedezni mindent.

3. fejezet: A nagy vizsga part 3 (Dina szemszöge)

Felmásztam a szirttetőre és kerestem egy embernagyságú repedést. Egyszer csak lépkedést hallok és beleugrom a repedésbe. Az egyik tanár volt az. Hirtelen benyúlt a mellette lévő bokorba, és kihúzta onnan az egyik osztálytársamat. Ezek értik a dolgukat! A mentor elment a gyerekkel és én kijöttem a repedésből. Kerestem egy olyat, amin egy bokor volt. Várok... Egy kéz megragadja az enyémet, és kihúz a búvóhelyemről. Noco volt az.
- Na és hanyadiknak találtatok rám? Negyedik, ötödik?
- Te vagy az utolsó, aki maradt. Nagyon ügyesen elbújtál, vipera!
- A tanácsodnak köszönhetem!- mondtam és ingatta a fejét.
- Magadnak köszöheted, hogy egyáltalán felismerted!
Elvezetett a táborba, ahol éppen hirdették a feladatot.
- Gyerekek! A feladat az, hogy követnetek kell az alanyt,- mutatott Sasszemre.- méghozzá észrevétlenül! És egy megadott ponton likvidálni!
Egyenként kell próbálkoznunk. De ez lehetetlen! Sasszem mindenre odafigyel! Hoppá, én jövök! Sasszem elindult, én egy bokorban bújok meg. Elindultam, de hátra fog nézni! Úgy tettem, mintha a civilekkel beszélgetnék. Igaz, hogy klasszikus, de még működik! Tovább megy! Befordul a sarkon és én a sarok mögött bújok meg. Hirtelen visszanéz, és én gyorsan felkapaszkodom a háztetőre. Most már a háztetőn követem. Felnéz, és én a kémény mögé bújok.
- Most!- hallom.
Szóval most kéne leteríteni. Elrugaszkodom és Sasszemen érek földet.
- Szép volt!- mondta.
- Köszönöm.
- Most már leszállhatna rólam!
- Óóó, bocsánat.- kecmeregtem le a tanáromról.- Ötös lett?
- Igen.
- Király!- mondtam és jártam egy örömtáncot.
A többiek csak mosolyogva néztek.
- Jelentkezz a tanácsszobában!- mondta Noco.
Ez az! Végre megkapom a rejtett pengémet! Ugrándozva mentem el odáig. Beléptem és már bent voltak a többiek is. Sammel lepacsiztam, mire Ben pofákat vágott. Szóval jól elvoltunk. A tanárok is megérkeztek, és kezdődött a szertartás. Megesküdtünk és mindannyiunkat egy külön szobába vezettek...

2. fejezet: A nagy vizsga part 2 (Dina szemszöge)

Megfeszítettem az íjamat és... eltaláltam a lábát. Legalább már nem bír futni. Eldőlt mint egy farönk. Odamentem hozzá és megnyúztam. Hogy a manóba fogok ebből még négyet találni?! Óóóh... jött a csorda többi tagja is! Az egyiket fejbe lőttem a nyíllal, a másik beleesett egy csapdába. A másik kettő elmenekült! Megnyúztam azt a kettőt is, így már megvan három. Hol van még a vizsga harmadik fordulója! Jött egy! Csendesen eljártam egy örömtáncot, és elővettem a késemet. Elbújtam egy bokorban és vártam. A bokor mellé ért! Most vagy soha! Lendítek a késemmel, és egyenesen a szarvas torkába döföm. Szegény egyből eldőlt és én megnyúztam. Morgást hallok magam mögül... egy farkas! Nekem ugrott, de még mindig nálam volt a kés. Alig bírtam megölni, de sikerült. Valaki biztos húzta a farkast... nem lennék a helyében!
- Hé! Azt én akartam elkapni!- szólt mögülem egy fiú hang. Felé fordultam.

- Mért nem ölted meg hamarabb?- kérdeztem gúnyosan mosolyogva.
- Már mindegy! Gyorsabb voltál vipera!- azzal elugrált a fákon. Egyébként ő volt Ben.

Ne tévesszen meg a külseje! Kis nyafi mitugrász! Mindig panaszkodik, mindenkire fúj. Az ő beceneve is találó: Csórika. Mindig mindenkitől kölcsönkér, de esze ágában sincs visszaadni.
Hogy visszatérjek az eredeti témára... Hol a francba találok még egy jávorszarvast?! És végszóra megláttam egyet a szirttetőn. Várj meg drágaságom, jövök már! Felkapaszkodtam egy fára, onnan a szirtre. Gyorsan beugrottam egy bokorba és fütyültem. Azt a süket jó anyádat! Nem hallja. Mögé lopózom és balszerencsémre megfordul. Bőgött egyet és én beleszúrtam a tőrömet. Szépen elfektettem és megnyúztam. Öt szarvasbőrrel visszatértem a tisztásra harmadikként. Előttem volt az, aki az őzet és a nyulat húzta. Mázlisták!
- Szép volt Dina!- veregetett vállon Sam. Ő érkezett negyediknek.
- És te mit húztál?
- Mosómedvét. Az a kis dög nem áll meg egykönnyen.- én ezen csak nevettem. Úgy nézett rám mint egy hülyére.

Ez lenne Sam. Tudom, hogy undoknak látszik, de kedves fiú. Legalábbis velem. Az ő beceneve: Kaszaboló. A specialitása a tőrös küzdelem, ezért neveztük el így. Az évek során olyan lett mintha a bátyám lenne. Ami azért furcsa, mivel engem elüldöztek otthonról. Furcsállták, hogy úgy szeretek fára mászni, mint valami állat. Az anyám könyörgött, hogy hagyjam abba, de nem tettem. Egy nap fegyveres őrök jöttek. A szüleimet és a nővéremet megölték. Én is csak azért tudtam megszökni, mert a testvérem megmutatta a föld alatti átjárót. Elfutottam és felkapaszkodtam egy fára, és az ágain ugráltam amíg egy tisztásra nem értem. Ott állt Noco és gondolkozott. Megérezte, hogy nézem és felém fordult. Azt mondta tehetséges vagyok, és elhozott a táborba. Azóta itt élek. Már nincsenek katonák, akik róják az utcákat, de még mindig vannak ellenségeink. Befejeztem a nosztalgiázást és Noco elkezdte a második feladatot mondani.
- A feladat az, hogy el kell rejtőznötök, de úgy, hogy a mentorok ne találjanak meg benneteket.- mutatott a körülötte álló tanítóinkra. Tízen voltak, de a legjobb tíz. Ugye volt Noco, ő úgy mozog akár az árnyék. De ott volt még Sasszem és Hurrikán is.- kezdhetitek!
Mindenki elrugaszkodott. Gondoljuk át alaposan. A levélkupacokba és szénabálákba biztos benéznek. A fákat Sasszem figyeli, és a földön a bokrokban sem maradhatunk. Hogy is volt Noco mondása? Valahogy így: Válj eggyé a természettel, legyél könnyű, mint a levél, és légy kemény, akár a szikla! Ez az! A szikla! Felmegyek a szirttetőre és elbújok egy repedésben.

1. fejezet: A nagy vizsga (Dina szemszöge)

És elérkezett a záróvizsga! Igeeeen és party time! Ja, még nem! Bocs téves. Reggel hat óra van és itt fekszem az emeletes ágyamon. Alattam fekszik a csapattársam és egyben legjobb barátom, Sam. Amikor hajszál pontosan hatot ütött az óra, megjelent a mentorom az ágyam rúdján guggolva. Majdnem szívrohamot kaptam.
- Jó reggelt, Dina!
- Magának is!- igen, a mentorom hihetetlenül gyors. Az ő neve Nocorama. De mindenki csak Noco-nak hívja.
- Felkészültél?- kérdezi kedvesen csillogó szemekkel.
- Igen, asszonyom!
- Most már nyugodtan tegezz! Hiszen ma van a záróvizsgád. És ez azt jelenti hogy felnőttél!
- És kapok rejtett pengét is?- kérdeztem izgatottan. A rejtett penge az assassinok jelképe már évszázadok óta. Csak a záróvizsgán lehet szerezni.
- Igen. Ha sikerrel használod őket a gyakorlaton.- azzal leugrott az ágyról és kiment.
Sam persze aludt, mint a bunda! Ez jellemző! Leugrom az ágyról és keltegetni kezdem. Elkezdett valamit dünnyögni.
- Anya, még öt percet!- alig bírtam visszafojtani a röhögést! Adtam neki egy lágy pofont.
- Mindjárt megyek, nyugalom!- dünnyögte. Megragadtam a vállát és felráztam.
- KELJ MÁR FEL!- ordítottam a fülébe. Olyan hirtelen ébredt fel, hogy bevágta a fejét az emeletes ágyba.
- Au! Jól van na! Fent vagyok!- mondta morcosan. Odamentem a tükör elé és kifésültem hosszú hajamat. Befontam és már menni is kellett a vizsga helyszínére. Ami nem más volt, mint egy baromi nagy erdő.
- Üdvözlök mindenkit!- mondta Noco.- Az első feladat az, hogy mindenki ide jön, húz egy állatot és abból kell öt darabot tetszőleges eszközzel elejteni.- mindenki odament és húzott. Én is húztam, és na mit? Hát persze, hogy a jávorszarvast! Azt bazi nehéz elejteni. De nem lehetetlen! Felhúztam a csuklyámat, és felkapaszkodtam egy fára. Láttam is egy jávorszarvast a folyónál. Odaugráltam egy közeli fára, és előkaptam az íjamat. Megfeszítettem és lőttem...

Bemutatkozás

Sziasztok én Dina vagyok! 17 éves vagyok, és eddig nem voltam egy gimiben sem. Én egy titkos rendhez, az assassinokhoz, vagyis bérgyilkosokhoz tartozom. Idén van a záróvizsgám és végre kiszabadulok innen! Egész álló nap csak edzés! Rajtam kívül nem sok lány van. Inkább úgy mondom, hogy fiúk közt vagyok egy jó ideje. A becenevem vipera. A srácok szerint csendes vagyok de halálos. Nos, magamról annyit, hogy titokzatos vagyok (vajon miért?) és a kedvenc tevékenységem a rajzolás. De a tanulás és a tesi se áll tőlem távol. Minden fiút levertem eddig, de vajon mi lesz a vizsgán?